FRANCIAORSZÁG RÉGIÓI ÉS LÁTNIVALÓK

A régiók a Francia Köztársaság legmagasabb szintű, legnagyobb területű közigazgatási egységei. 2016. január 1. óta az ország 18 közigazgatási régióra oszlik. Ezek közül 13 európai (12 kontinentális és Korzika), 5 pedig tengeren túli (Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Réunion, Mayotte)

 

HAUTS-DE-FRANCE (Felső-Franciaország) – ez a régió kevésbé ismert a külföldi turisták által, pedig itt is számtalan érdekes látnivaló van.

Lille Flandria egykori fővárosa ma a modern művészetek fellegvára. Látnivalók: Lille Flandres és Lille Europe állomások közötti útszakasz kortárs művészeti kiállításokat, előadásokat és bulikat rendeznek. A Tripostal egykori postaépület az 1950-es évekből Lille szívében, ma egy eredeti művészeti és kulturális központ, amely kortárs művészek kiállításainak és előadásainak ad otthont. La Piscine, André-Diligent művészeti és ipari múzeum Roubaix-ban (Lille külső részén). Az Art Deco stílusú hajdani uszodába telepített múzeum kiemeli a 19. és 20. századi szobrászatot, és időszaki kiállításokat is szervez.

Louvre Lens a régió újjászületésének szimbóluma. Az egykori bányászvárosban látogatható a „Másképpen a Louvre” Múzeum. 2012-ben decentralizálták a Louvre-t, és a Galerie du Tempsben több mint 200 remekművet állítanak ki, amely az ókort, a középkort és a modern időket öleli fel (5000 éves művészettörténet) Maga a város 90 %-a megsemmisült az I.Világháborúban, eklektikus stílusban épült újjá, így az Art Deco büszkesége lett!

Lewarde, a bányamedence szívében található történelmi bányászati ​​központ múzeuma a bányászok mindennapjait mutatja be.

Amiens-i székesegyház, ez a gigantikus katedrális a gótikus szakrális művészet egyik legszebb modellje. A 12. és 13. században épült, a 19. században Viollet-le-Duc restaurálta. A szentekről és apostolokról készült 700 szép szobor ezer színben pompázik a Chroma éjszakai show során.

Arras főtere a 11. század óta nagy piacok színhelye. A teret számos flamand-barokk stílusú oromzatos ház szegélyezi, melyek többségét az I. világháború után építették újjá. A közeli Hősök terén, a harangláb tetejéről lélegzetelállító a kilátást.

Vimy: az 1917 áprilisában zajlott szörnyű vimyi csata helyén állították fel a kanadai emlékművet (UNESCO Világörökségrésze 2023 óta) az első világháború nyugati frontjáról származó 138 emlék- és temetkezési hely mellett. Két hatalmas fehér kőoszlopával uralja a Douai-síkságot.

Montreuil-sur-Mer: Philippe Auguste várának romjai, a 17. században Vauban által átalakított 13. századi fellegvár, a 18. század gyönyörű magánkúriái, a somme-i csata alatti Nagy Háború maradványai és a 20. század elejének amerikai festői.

Côte d’Opale: Franciaország északi részén található partszakasz, a La Manche csatorna mentén. Tiszta időben a csatorna túloldaláról, Nagy-Britanniából is látható. Belgiumtól a Somme-öbölig a Côte d'Opale közel 200 kilométernyi strandot kínál, amelyeket történelmi helyszínek és megőrzött természeti területek tarkítanak.

Calais: a francia városok közül Calais fekszik a legközelebb a brit partokhoz, a La Manche csatorna szélessége itt alig 38 kilométer, tiszta időben, napsütésben látni Dover híres fehér szikláit. Innen indul a „Csalagút” is, mely összeköti Franciaországot Nagy-Britanniával.

Le Touquet – elegáns és dekoratív tengerparti üdülőhely, mely dűnék és erdők között bontja ki strandjait. A tengerpart mögötti utcákban a 20. század elejéről származó gyönyörű villákat találunk, melyek nagyon népszerűek a britek körében.

Chantilly – a Hauts-de-France kapujában, közel Párizshoz, a Château deChantilly nemcsak egy csodálatos kastély, amely egy 115 hektáros parkban áll. Aumale hercege által kedvelt pazar lakásaiban a második legnagyobb ókori festménygyűjtemény is helyet kapott Franciaországban a Louvre után, valamint a Francia Nemzeti Könyvtár. Megtekinthetjük a Le Nôtre által tervezett kerteket, a nagy 18. századi istállókat és a lómúzeumot.

Finomságok Hauts-de-France-ból – édes finomságai közül kétségtelenül a Méerti gofri a leghíresebb: madagaszkári vaníliával töltve ez a jelképe annak a tekintélyes cukrászdának, amely 1761 óta örvendezteti meg Lille lakosságát (Pâtisserie Méert)! Ficelle Picarde: gombával és sonkával töltött sós palacsintából áll, tejszín vagy bésamel mártással és reszelt gruyere sajttal megszórva, majd megsütve. Rattes du Touquet, héjas burgonya. Már bonyolultabb recept szerinti a Waterzooi, egy tejszínes belgiumi étel, amely baromfiból vagy halból készül zöldségekkel. A Maroilles flamiche pedig a régió emblematikus sajttortája.

 

GRAND-EST

ELZÁSZ-LOTARINGIA – Franciaország észak-keleti részén található az egyedülálló tartomány, jelentős német kisebbséggel. Még ma is az elzászi nyelvjárást beszélik itt. Az ország egyik legfejlettebb és legtehetősebb régiója.

Strasbourg – a vidék közigazgatási és gazdasági központja is, melyet Franciaország egyik legszebb településének tartanak. A város történelmi központjában (Petite France) a középkor hangulatában merülhetünk el: az UNESCO Világörökségrészeként egy élő építészeti múzeum macskaköves utcáival és festői csatornáival. A Notre-Dame székesegyház, a gótikus művészet remekműve, melynek tornya sokáig a legmagasabb volt az egész kereszténységben! A Rhone-folyó partján a 16. és 17. századi favázas házak tükröződnek a vízben. Decemberben, a karácsonyi vásár idején élvezhetjük teljes mértékben a középkor nagy vásáraiból örökölt ünnepi hangulatot. Az óriásfenyő tövében 1570 óta bódulunk el a mézeskalács illatától!

Colmar – az elzászi borok fővárosa, melyet kis Velencének is hívják. Érdemes hajóra vagy csónakba szállni és ily módon felfedezni a folyó mentén sorakozó gyönyörű épületeket, a favázas házakat. Utána látogassuk meg az Unterlinden Múzeumot, mely egykor kolostor volt, Ma a középkor végéről és a reneszánsz kezdetéről származó műalkotásoknak ad otthont, beleértve a híres Isenheim-oltárképet.

Mulhouse – a hármas határ (francia-német-svájci) közelében fekvő ipari város, a francia autógyártás egyik központja, valamint jelentős a textil ipar is. A városban található a Cité de l'Automobile, a világ legnagyobb, autóknak szentelt múzeuma számtalan autómárkával. A Bugatti gyűjteménye a legjelentősebb. A másik fontos múzeum a Vasúti Múzeum. Itt megismerhetjük a vasút történetét, az első mozdonyoktól a TGV-ig. Az Óváros könnyűszerrel bejárható gyalog: St. Etienne templom, Városháza, Mieg Ház.

Nancy – a város központja a Stanislaw tér, melyet XV. Lajos, a veje (Stanislaw lengyel király) tiszteletére építtett. A tér 106 x 124 méteres, 18. századi épületek, aranyozott kapuk és kávézóteraszok veszik körül. Az UNESCO Világörökségrésze, a francia klasszicizmus tökéletes példája, és egyben a szecesszió bölcsője is. A Városháza a tér déli oldalának egészét elfoglalja. A Lorraine Opera és a Grand Hôtel de la Reine a keleti oldalon, a Szépművészeti Múzeummal szemben található. Északon két egyszintes épület található, amelyek Basses Faces néven ismertek. A tér klasszikus építészetét a Jean Lamour által készített, aranyozott kovácsoltvas kapuk és a díszes szökőkutak emelik ki.

Metz – a Mosel, Lotaringia fő folyója mentén kialakult városok között ez a legjelentősebb, fontos iparvidék, közlekedési csomópont, közigazgatási központ és egyetemi város. Építészeti szempontból is említésre méltó: katedrálisának mérete lenyűgöző, és 6500 négyzetméteres ólomüveg ablakai hihetetlenül gyönyörűek. A császári negyed bővelkedik stílusokban, míg a Center Pompidou-Metzben, egy nagyon kortárs épületben a modern művészet legszebb alkotásai láthatók, melyek a párizsi Pompidou Központ gyűjteményéből származnak.

Wingen-sur-Moder –itt található a Lalique üvegmúzeum, mely az 1920-as évek óta eleveníti fel René Lalique finom művészetét: csillárokat, parfümös üvegeket, vázákat stb.

Elzászi borút (La Route des Vins) – a régió leghíresebb látnivalója, mely a Strasbourgtól 20 kilométerrel fekvő Marlenheimből indul déli irányba és 170 km hosszan szőlőtőkék között vezet. Útközben számos történelmi látnivaló is van, valamint pincészetek, ahol ajánlott megpihenni és megkóstolni a hét elzászi szőlőfajtát és boraikat. Érdemes felkeresni a Marlenheim régi kolostorában berendezett múzeumot, a hely és a Bugatti Alapítvány miatt. Molsheim a szőlőhegyek lábánál fekvő régi egyetemi város, mely olyan lenyűgöző épületeket őrzött meg, mint a nagy jezsuita templom, a Chartreuse (kolostor) vagy akár egy hentesüzlet a reneszánsz korból. Selestat humanista könyvtára. A Rudy Ricciotti által tervezett épület a humanista Beatus Rhenanus kivételes, 15. és 16. századi középkori kéziratokból és dokumentumokból álló gyűjteményének bemutatója. Kaysersberg falu, melyet 2017-ben a franciák kedvenc falujának választották, érthető miért, ha a várba vezető középkori utcáin, erődhídján sétálunk. Eguisheim óvárosa kötelező megálló az elzászi borúton, ahol sétálhatunk a sikátorok labirintusában, amelyet régi favázas házak szegélyeznek. Télen pedig semmiért nem hagyjuk ki az uzsonnát: a mézeskalács Elzász titka!

GRAND-EST / CHAMPAGNE-ARDENNE – tekintélyes szőlőültetvények között megbújó falvak, városok, melyek felidézik a francia történelem főbb epizódjait a királyi koronázástól a 20. századi háborúkig, és közben gyönyörködhetünk a természetben és elmerülhetünk a gasztronómiai élményekben. Az UNESCO által jegyzett domboldalaival, házaival és pincéivel Champagne mindenekelőtt a borok királyának színhelye! 114 pincével és hat kitáblázott útvonallal rendelkezik a régió. Legideálisabb időszak ennek a területnek a bejárására, a pezsgőkészítés kivételes know-how-jának megismeréséhez a nyár vég, a szüret ideje.

Reims –a gótikus Notre-Dame katedrális a francia királyok koronázásának bölcsője, az UNESCO Világörökség része. A jelenlegi épületben nem kevesebb, mint 25 uralkodót koronáztak meg, figyelemre méltó a homlokzatot díszítő 2000 szobor, a mosolygó angyal és Chagall ólomüveg ablakai. A kincseket a szomszédos Tau-palotában, az érsek egykori rezidenciájában őrzik. Megcsodálhatjuk a koronázások egyedi darabjait, többek között X. Károly, az utolsó ott koronázott király kabátját is. További látnivalók: a Porte Mars gall-római maradványai, a Szent Rémi római-gótikus bazilika, a bizánci Sainte-Clotilde-bazilika, az Art Deco stílusó Carnegie könyvtár, a Boulingrin Vásárcsarnok és Léonard Foujita japán festőművész által tervezett modern kápolna (külseje gyönyörű román stílusú). A freskókon kívül gyönyörű ólomüveg ablakokat láthatunk: egyesek bibliai epizódokhoz, mások a háború borzalmához (Hirosima) kapcsolódnak. Ez a hely lett Foujita és felesége temetkezési helye is. A pezsgő titkának megfejtéséhez a föld alá kell mennie! Reimsben a középkori krétabányákban épült pincék és alagutak elképesztő hálózata keresztezi a Saint-Nicaise domb mélyét: hat nagy pezsgőház több tízmillió palackja öregszik ezekben a földalatti katedrálisokban. Két kóstoló között fedezzük fel a berendezéseket és a gyártás különböző szakaszait.

Troyes – ha Reims a francia királyok városa, Troyes Champagne történelmi fővárosa, a középkori építészet csodája. A városnak sikerült megőriznie a középkorból és a reneszánszból származó, merész színekben pompázó favázas házak bámulatos örökségét, amelyeket gazdag kereskedők laktak. A macskaköves utcák kanyarulatában nézzen fel a magánkúriákra, nemesi családok címereivel. A legtöbb középkori ihletésű épületet a reneszánsz idején újjáépítették egy 1524-es nagy tűzvész után! A Maison du Boulangertől a Cour du Mortier d'Orig festői környezet tárul a sétálók elé.

Sedan – itt van a középkor másik csodája: a hegyfokot uralja Európa legnagyobb középkori erődítménye: 35.000 m², hét emelet, 7 méter vastag falak! Egyszerre volt erődítmény és hercegi rezidencia, majd a németek internáló központtá alakították át, egyike az I. Világháború számos helyszínének.

I.Világháború helyszínei –a Champagne-Ardenne régió földrajzi elhelyezkedéséből adódóan számos ütközet színhelye volt az első világháború során. Mintegy harminc helyszín, temető és emlékmű emlékeztet a történelem e meghatározó óráira. A Marne folyó mentén fekszik Dormans, amely hangulatos városközpontjáról, szőlőültetvénnyel borított dombjairól és pezsgőházairól híres. A Château de Dormans birtokán tájkerti park és egy régi malomban működő ökomúzeum található, a román stílusú Église St. Hippolyte a 11. századból származik. A Mémorial de la Bataille de la Marne kápolna az I. világháborúnak állít emléket. Akit érdekel az I. Világháború történelmi háttere, annak kötelező látnivaló Suippes városkában a Centre d'Interprétation Marne 14-18, ahol interaktív módon nyerhetünk betekintést a történésekbe. Langres sáncai: a sáncok tetejéről messzire nyílik kilátás, egészen a Vogézekig és a Juráig! A sétány mintegy 2000 éves történelmet mesél el, 7 kapuval és 12 átkelendő tornyával.

A pezsgőházak – körülbelül száz pincészet rendelkezik saját szőlőfajta- és borválasztékkal, melyekből igényes és hagyományos eljárással készítik a pezsgőt. Körülbelül húszan szerveznek látogatásokat a krétába ásott pincékben: Ayala Aÿ-ban, Mercier Epernay-ban, Canard Duchêne a Château de Ludes-ban, Taittinger a régi St Nicaise apátság kriptáiban.

 

NORMANDIA – Észak-nyugat Franciaország világszerte ismert tájegysége. Normandia, az impresszionizmus bölcsője. Claude Monet, az impresszionizmus vezetője 1868 egész telét Etretat kikötőjében töltötte, ahová sokszor visszatért. A változó fények és a szédítő fehér krétasziklák panorámája inspirálta, de Monet is itt, Le Havre-ban festette ikonikussá vált képét, a Soleil Levant-t (Napkelte). A tengerre néző André Malraux Modern Művészetek Múzeuma - MuMa Le Havre impresszionista gyűjteménye az Orsay Múzeum után a 2. Franciaországban!

Étretat sziklái – az alabástrom partvidékéről kiemelkednek, mint három függőleges mészkő vetület, amelyek a tengerbe merülnek. A Manneporte, a Courtine és az Aiguille, számtalan festőt inspiráltak.

Le Havre – a város 80%-a elpusztult a második világháború során, Auguste Perret építész, a vasbeton specialistája újjáépítette. Látnivalók: Városháza, Szent József templom és 110 méter magas tornya. A Deauville-i sétány 1923-ból származik, és a strand mentén az Art Deco stílusú fürdőkabinokkal határos. Hány csillag sétált át ezen a 643 méteren! Joséphine Baker, Buster Keaton, Jean-Louis Trintignant és Anouk Aimée az „Egy férfi és egy nő”-ben.

Colleville-sur-Mer – közelében található Omaha Beachen 9387 vezetéknév látható egyszerű fehér kereszteken, azoknak az amerikai katonáknak a nevei, akik az 1944. június 6-i partraszállás során estek el. Ez az egyik legfontosabb dátum a Második Világháborúban. Sainte-Marie du Mont és Ouistreham között öt normandiai „leszálló” strand őrzi minden idők legnagyobb kétéltű és légideszant hadműveletének emlékét.

Caen – tizenkét kilométerre fekszik a La Manche-csatorna partjától, de a közepes méretű tengeri hajók a kiépített hajócsatornán át eljutnak a kikötőjébe. A város Hódító Vilmos normandiai hercegnek köszönheti fejlődését, aki hercegsége fővárosává tette a települést. Vilmos házasságon kívül született, ugyanakkor keményen meg kellett vívnia apja, I. Róbert hercegi címének megörökléséért. Ráadásul Flandriai Matilda hercegnővel kötött házasságához a pápa nem járult hozzá, sőt kiátkozta a hercegi párt. Vilmos hatalmas várat épített az Orne folyó fölé magasodó dombra, s amikor a bencés szerzetesek közvetítésével a pápa visszavonta az átkot, engesztelésül két nagy apátságot hozott létre a városban, egyet a férfiaknak, egyet a nőknek. Ettől kezdve lett Normandia egyik legjelentősebb városa. A második világháborúban a normandiai partraszállás után Caen elfoglalása volt az egyik első cél. A két hónapig tartó csatában a város szinte teljesen elpusztult. Hatalmas áldozatokkal, nagy erőfeszítésekkel azonban helyreállították a világhírű műemlékeket. Látnivalók: L'Abbaye-aux-Hommes Hommes ("Férfi apátság") – a Saint-Étienne-i (Szent István) apátság az egykori bencés kolostor. 1063-ban Hódító Vilmos alapította, és Normandia egyik legfontosabb román stílusú épülete. A 18. századi kolostori épületek, a festményekkel díszített faburkolatú szobák és az őrszoba ma a caeni városházának ad otthont. Hódító Vilmost az apátsági templomban helyezték örök nyugalomra. 1804-től 1961-ig az apátsági épületekben egy rangos középiskola kapott helyet. A normandiai partraszállás idején Caen lakói a templomban találtak menedéket; a tetőn egy vörös kereszt volt, vérrel egy lepedőn, jelezve, hogy ez egy kórház (a bombázások elkerülése érdekében). Abbaye aux Dames („Női apátság vagy Sainte-Trinité-i apátság) – a Caen-vártól keletre fekszik, a „férfi apátság” pedig nyugatra található. Normandia hercege, Hódító Vilmos és felesége, Flandriai Matilda alapította a 11. században. A templom építése 1062 és 1130 között zajlott. Flandriai Matildát 1083-ban a templomban temették el egy fekete márványlap alatt. Az apátság eredeti tornyai a százéves háborúban elpusztultak, és a 18. században rövidebb tornyokra cserélték őket. Az apácák közössége a francia forradalom idején kitelepült, és a második világháború idején az épület kórházként is funkcionált. Az 1980-as években végül helyreállított hely ma Alsó-Normandia Regionális Tanácsának ad otthont. A kormányzati blokkok nem látogathatók. Míg a templom északi kereszthajója román stílusban épült, addig a déli kereszthajót gótikus oszlopok jellemzik. Château de Caen – a kastélyt 1060-ban kezdte építeni Hódító Vilmos (Normandiai Vilmos), aki 1066-ban sikeresen meghódította Angliát. Fia, I. Henrik ezután felépítette a Szent György-templomot, egy várat (1123) és egy nagy termet a hercegi udvar számára. 1204-ben a francia korona visszafoglalta Caen várát egész Normandiával együtt. A második világháború idején laktanyának használt kastélyt 1944-ben bombázták és súlyosan megrongálták. A kastély egy dombon épült, és jelenleg a város közepén áll. 5,5 hektáros területével Nyugat-Európa egyik legnagyobb kastélya. Ma a kastély múzeumként működik, amely otthont ad: a Musée des Beaux-Arts de Caen (Caeni Szépművészeti Múzeum) / a Musée de Normandie (Normandia Múzeum), valamint számos időszaki kiállításnak. A sánc tetejéről csodálatos kilátás nyílik Caenre. Caen-emlékmű – az 1945 előtti és utáni időszakot követi nyomon, életre keltve a partraszállást, a normandiai csatát, a világháborút és a hidegháborút.

Evreux – a Notre-Dame katedrális a 10. és 13. század között épült impozáns katedrális mind a román, mind a gótikus stílust megőrizte. 70 élénk színű ólomüveg ablak díszíti, amelyek egy része a híres Evreux Yellow ezüst sóval készült.

Rouen – Normandia régiónak a székhelye, a Szajna partján fekszik. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli, és az egyetlen olyan település az országban, amelyet „ville-musée”, azaz múzeumváros néven emlegetnek. A Gros Horloge egy gyönyörű reneszánsz pavilon, amely átíveli az utcát. A harangláb emelvényéről panorámás kilátás nyílik a régi város háztetőire és a nagyszerű katedrális gótikus tornyaira, ahol Oroszlánszívű Richárd szíve található.

Bayeux-i falikárpit (ejtsd: bajői) – egy hosszú falikárpit, amely hímzett, színes képekben meséli el Anglia 1066-os, normannok általi elfoglalását. Dél-Angliában 1070 körül, de legkésőbb 1082-ben készült, szélessége 48 és 53 cm között változik, hosszúsága 69,55 m!

Norman sajtok: nincsenek jó normann sajtok jó normann tehenek nélkül, egy fajta, amely a tej minőségéről híres! A normann sajtokat ízükkel különböztetik meg, kezdve a Camembert-től, amely a névadó faluban született, és III. Napóleon tette népszerűvé.

 

BRETAGNE – Nyugat Franciaországban található az ismert tartomány, mely 2700 kilométer hosszú, homokos strandokkal, faragott sziklákkal és elfeledett szigetekkel tarkított tengerpart. Itt az óceán erős dagály idején.

Rennes–a Parlament, egy nagyszerű 17. századi épület, és a középkori favázas házakkal szegélyezett utcák egy ősi főváros történetét mesélik el. Az egykori jakobinus kolostor pedig jelenleg konferenciaközpont, egyben trendi hely, kivételes koncertekkel és kiállításokkal.

Brest – nagy kereskedelmi kikötő, három pavilonjával és 77 akváriumával az Oceanopolis park mesés túrát kínál az óceánok világába.

Rózsaszín gránitpart – Bretagne leghíresebb részeirreális tájakkal, amelyeket az óceán formált, finom homokos öblök és több ezer furcsa alakú gránittömb jellemzi.

Ploumanac'h – csinos történelmi város hajótulajdonosok rezidenciáival és favázas házaival.

Mont Saint Michel – a Couesnon folyócska torkolatában, a La Manche csatorna árapálysíkságából kiemelkedő 78 méter magas gránitszikla alkotta sziget, pontosan 1 km-re Franciaország normandiai partjaitól. A sziget és a rajta található bencés apátság 1979-ben az elsők között került fel a UNESCO világörökségi listájára. Mont-Saint-Michel szigete jellegzetes árapálysziget. Apálykor a sziget száraz lábbal megközelíthető, dagálykor azonban valódi szigetté válik. Ennek következtében a Mont-Saint-Michel szigetén épült kolostor misztikus jelentőséggel bírt. 1879-ben épült fel a szigetet a szárazfölddel összekötő gát, és ezzel megszűnt szigetnek lenni. Eredetileg, 708-ban ez a hely csupán egy szikla volt, melyen Mihály arkangyal kérésére egy egyszerű kis templom állt. Az évszázadok során apátság, kolostorépületek, és egy falu épült, hogy a zarándokhely mellett spirituális és intellektuális otthon legyen. A Mont Saint-Michel évente több mint 3 millió látogatót fogad, aminek következtében Párizs után a második leglátogatottabb turisztikai látványosság Franciaországban. Európa legnagyobb árapály jelensége figyelhető meg ennél a zarándokhelynél, amely Rómával és Santiago de Compostelával együtt a középkori Nyugat egyik legfontosabb spirituális központja volt. Mont Saint-Michel ma évente több mint 3 millió látogatót fogad, aminek következtében Párizs után a második leglátogatottabb turisztikai látványosság Franciaországban.

Saint-Malo – gránitsziklákon emelkedő városfalakkal övezett település. Saint-Maloban, a kalózok városában minden kőhöz történelmi emlék tapad. A város története a normannok inváziójának koráig nyúlik vissza; a mai Saint-Servan lakói ide, ebbe a "sasfészekbe" menekültek a félelmetes "északi emberek" elől. Saint-Malo fellendülése Amerika felfedezése után vette kezdetét, amikor a város leghíresebb hajós-fia Jacques Cartier (1494-1554) a kanadai Szent Lőrinc-folyó medencéjében új területek felfedezésére vállalkozott, melyeket aztán I. Ferenc francia király nevében francia birtokba vett. Ettől kezdve a város hajósai és kereskedői élénk kapcsolatba kerültek Kanadával. Látnivalók: Saint-Vincent katedrális és a kikötő. Európalegerősebb tavaszi árapálya Saint-Maloban nyújtja a legszebb látványt: a 12. századi sáncok tetejéről!

Carnac-kősor:3000 álló kő áll a breton lápban, egy kilométeres vonalban. A legnagyobb menhir 6 méter magas. Kr.e. 5000 és 3000 között épültek, és felvetik a kérdést: hogyan kerültek oda és miért vannak ott?

Pont-Aven – a „festők városa”: a 19. század végétől Gauguin ezt a kis várost vette szemügyre a zöld Aven torkolatánál, folyamatosan változó fényével. Sok festő követte a Pont-Aven iskolát.

Quimper – szívében, a Saint-Corentin katedrális 76 méter magas tornyai az égbe nyúlnak! Gótikus stílusban építették több mint 300 éven át, a 13. századtól.

Rennes – jó sétálni az óvárosban, felfedezni a gótikus Saint-Yves kápolnát, a 15. század színes favázas házait, a Mordelaise-kapukat és kéttornyú kapuházukat, a XVII. Parlament palotája.

Brocéliande-erdő:a tavak és lápok között ez a száz túraútvonallal rendelkező erdő a bátor Artúr király és Merlin varázsló legendáját idézi.

Gasztronómia – Normandia és Bretagne partjainál nem hagyhatjuk ki az osztrigát, melyet itt frissen tálalnak.

 

ÎLE-DE-FRANCE – 1961-ben hozták létre "Párizsi Régió kerülete" néven és 1976-ban nevezték át "Île-de-France" régióvá, ekkor kapott a többi régióhoz hasonló státuszt. A névváltoztatás ellenére a francia emberek a hétköznapokban Île-de-France-ra csak mint Région Parisienne ("Párizsi Régió") vagy RP utalnak.

Párizs – egy külön világ! Minden szeglete felfedezhető, a Montmartre-tól a Latin negyedig, az Île de la Cité szigetén keresztül. És minden kő a művészetről beszél, az évszázados Louvre Múzeumtól a futurisztikus Louis Vuitton Alapítványig. Mert Párizs maga a kultúra! Párizs meglátogatását a legjobb az Ile de la Cité-vel kezdeni. A korábban Lutèce néven ismert Île de la Cité a régi Párizs szíve, ahol minden 2000 évvel ezelőtt kezdődött. Egy központi kerület, amely a Szajnánál található, falusias megjelenéssel. Itt áll a Notre-Dame de Paris, a gótikus művészet ékköve, kifejező vízköpőkkel és pazar ólomüveg ablakokkal, amely több mint 850 éve figyeli a Szajnát. Felhívjuk a figyelmet, hogy a 2019. április 15-i tűzvész óta a Notre-Dame további értesítésig zárva tart a nyilvánosság elől. A közeli Latin negyedben a maradványok, Cluny termálfürdői vagy Lutèce arénái az ókori történelem emlékei, míg az utcák a középkort idézik. Élvezzük a hangulatot a kávézók és éttermek között. A rangos egyetemek szomszédságában sok diákkal találkozunk, és hagyjuk magunkat elcsábítani a helyek sokszínűségétől: az Arènes de Lutèce, a Luxemburg kert és a palota, a Pantheon, a Boulevard Saint-Michel. Barangoljuk be a Montmartre utcáit, időzzünk egy kicsit a Place du Tertre tér festői és műveik között, majd menjünk tovább a Sacré-Cœur bazilikához, melynek kupolájából olyan csodálatos a kilátás Párizsra, mint az Eiffel-toronyból! Fedezzük fel a Louvre múzeum gazdag gyűjteményeit. 35 000… ennyi a Louvre-ban kiállított alkotások száma a Mona Lisától és a Milói Vénusztól az egyiptomi régiségeken és a középkori műtárgyakon át, nem feledkezve meg az iszlám művészetéről vagy a 19. század első felének festményeiről. A Louvre mellett található park a francia kert szimbóluma, a Tuileriák kertjében Maillol és Rodin szobraira bukkanunk. Átsétálva rajta rajta, a Grand Palais épületéhez jutunk, mely csupán egy kőhajításnyira van a Szajnától és a III. Alexandre hídtól, ez a vasvázas és elegáns üvegkupolával rendelkező, hatalmas épület galériáiban nemzetközi kiállításokat rendeznek, fő csarnoka pedig jelentős eseményeknek (divatbemutatóknak, korcsolyapályának stb.) ad otthont. A Diadalív a Champs-Elysées végén, a Place Charles de Gaulle (Étoile) központjában található, ahol 12 sugárút fut össze. 50 méter magas és ragyogóan szimbolizálja Napóleon austerlitzi győzelmét. Fel lehet mászni a Diadalív tetejére, onnan az egyik irányban a La Défense negyed tornyait látjuk, míg a másik irányban pedig a Place de la Concorde térig látunk el. Az Avenue des Champs-Elysées beceneve „a világ legszebb sugárútja”, a nagyobb felvonulások és népi összejövetelek helyszíne. Közel két kilométeren keresztül, a Place Charles de Gaulle-tól indulva és enyhén lejtve a hatalmas Place de la Concorde-ra vezet, ahol a luxori obeliszk dominál. A kulturális Párizsra jellemző az innováció is: a Villette negyed a Tudomány és Ipar Városa, itt található Európa legnagyobb tudományos múzeuma. A Bois de Boulogne szívében pedig egy furcsa üveg- és acél építményben a Louis Vuitton Alapítvány Múzeuma kapott helyet és a kortárs művészet új ikonjává vált. Az Eiffel-torony már több mint 130 éves és még mindig egyenesen a Szajna fölött őrködik a városon. Az Eiffel-torony 325 méteres csúcsáról lenyűgöző a kilátás.

A párizsi életművészet – Párizsba jönni azt jelenti, hogy megtapasztaljuk a párizsi életművészetet. A reggelit egy finom meleg baguette és vajas croissant megkóstolásával kezdjük, majd felvesszük a balerina cipőt, és a Montaigne sugárúton haute couture ruhák közt válogatunk, vagy a Saint-Ouen bolhapiacon vadászunk. Délután kötelező szünet a Café de Flore-ban, az irodalmi Párizs mekkájában. Este pedig élvezzünk egy operaelőadást az Opéra Bastille modern épületében vagy az Opéra Garnier arany díszletei között. Ha a könnyedebb szórakozást kedveljük, akkor nézzünk meg egy előadást a Moulin Rouge-ban vagy a Lido-ban, és tapsoljunk az új francia Cancan táncosainak.

A Versailles-i palota Párizs külső területén található. Az egykori vadászkastélyban a királyi rezidenciát XIV. Lajos, XV. és XVI. Lajos lakta. Az örökség kivételes: a Tükörcsarnok, a Csaták Galériája, a királyi lakások, a kápolna, a királyi opera, és a 800 hektáros parkban a nagy Trianon, a Hameau de la Reine, a szerelem temploma, a Grand Canal.

 

BOURGOGNE-FRANCHE-COMTÉ (BURGUNDIA) – egykor a Német-római Birodalom része volt, nevét a germán burgundokról kapta. Ma ez a világ egyik legnagyobb bortermelő vidéke (1247 szőlészet). Itt az éghajlat nem csak az égbolthoz kötődik, hanem a talajhoz is!

Az ősz Ideális pillanat egy kiránduláshoz Burgundiában a víz mentén, középkori falvak, román stílusú templomok és kivételes szőlőültetvények között a legszebb csatornák és folyók mentén.

Beaune – a vörös, zöld és arany mázas cserepekkel borított tetőikkel a Hospices de Beaune (15. századi szegénykórház) egyben a burgundi gótika pompás példája, világszerte ismert 60 hektáros szőlőültetvényéről, és ez a borkereskedés fő helyszíne. Minden évben egy november végi aukción a legnépszerűbb boraik magas áron kelnek el. A rászorulók egykori kórháza ma múzeum, ahol még mindig láthatók a függönnyel elválasztott ágyak.

Dijon –a burgundi hercegek fővárosa. A 100 harangtorony városának nevezik gyönyörűen megőrzött közép-, és reneszánsz kori építészeti öröksége miatt. Megcsodálhatjuk a hercegek palotáját (a Mansart által újratervezett, a központi térre nyíló könnyű kőépület ma a városházának, a képzőművészeti múzeumnak és az idegenforgalmi irodának ad otthont), a Philippe Le Bon tornyot, a templomokat és a kúriákat, a bagoly, a város jelképének útvonalát követve. A hatalmas Burgundia Hercegség egykori fővárosa 100 hektárjával az egyik legnagyobb bortermelő vidék Franciaországban, az UNESCO Világörökségi listáján a burgundi borklíma részeként szerepel, a Côte de Nuits kapuja is.

Chablis –a száraz fehérbort termelő híres szőlőültetvényekkel körülvett Chablis a középkori falu szép példája, mely a „Burgundia aranykapuja” becenevet kapta. Ebben a bájos faluban található az Obédiencerie (Engedelmesség Háza,) a IX. századi román stílusú kolostor, amelynek pincéi a 9. és 12. századból származnak. A benne található érdekes bor- és dugóhúzó múzeum látogatása után nem szabad kihagyni a borkóstolást sem.

Fontenay és Vézelay apátság – az apátság 900 éves múltra tekint vissza, ez a világ legrégebbi fennmaradt ciszterci apátsága, amelynek építészete a maga nemében egyedülálló. 1118-ban alapította Bernard de Clairvaux. Ugyanez a szerzetes volt az egyik legnagyobb francia szent, aki a Vézelay-bazilikánál tartott tüzes prédikációja során a második keresztes hadjáratra hívta a hívőket. A Santiago de Compostela zarándok út egyik megállója. A dombtetőn álló, Franciaország egyik legszebb román stílusú temploma egyedi, faragott bejárata mögött Mária Magdolna ereklyéit őrzik. Vézelay is egy szép középkori város, amit árkádos homlokzatai is bizonyítanak.

Charité-sur-Loire-i kolostor – UNESCO Világörökség része a gótikus kolostor.

Noyers-sur-Serein – a franciaországi 100 legszebb falu közé sorolt ​​Noyers-sur-Serein meglátogatását sem szabad kihagyni, amelynek nagyszerű, 15. századi favázas lakóházai a középkor óta kiállták az idő próbáját.

Chalon-sur-Saône – a hagyomány szerint Chalonban született Nicéphore Niepce, a fényképezés feltalálója is, akinek múzeuma van a városkában. Érdemes megnézni a St. Vincent katedrálist, és egy sétát tenni a körülötte lévő utcákban.

Cluny és Tournus apátságai – a 10. században alapított impozáns Cluny Abbaye, egy kulturális és szellemi központ. Néhány kilométerrel északabbra a Saint-Philibert de Tournus apátság, a román művészet erődszerű remeke.

Saint-Étienne de Sens – katedrálisa a gótika remeke. Állítólag a templom építésze találta fel a bordák keresztezését, ami egy forradalmi konstrukció volt a 12. században.

Paray-le-Monial – a Sacré-Cœur-bazilikaFranciaország egyik fő zarándokhelye, évente több százezer embert érkezik ide, a 10. században emelt román stílusú Sacré Coeur-bazilikához.

Guédelon – Franciaország szívében, Burgundia északi részén egy negyven fős építőmesterből álló csapat vállalta a rendkívüli kihívást, hogy középkori technológiával és anyagokkal várat építsen. A Guédelon-erdő szívében, egy elhagyatott kőfejtőben épül a 13. századi kastély a semmiből. Bányászok, kőfaragók, asztalosok, favágók, kovácsok, burkolók, kocsisok és kötélkészítők… együtt dolgoznak azon, hogy újjáélesszék a kézműves örökség ismeretét és rávilágítsanak a középkori építkezés világára.

Nincs burgundi utazás a burgundi borutak nélkül! A burgundi kifejezésnek az eredete a bencés és ciszterci szerzetesek munkájára vezethető vissza, akik kőkerítéseket építettek a szőlőterületek körülhatárolására, így egy speciális mikroklímájú területet hoztak létre, melyet később a termelt borral azonosítottak. Igazi mozaik, az UNESCO nem kevesebb, mint 1247 területet minősített! A közel 100 fajta borral Burgundia a borok (vörös és fehér) sokféleségével tűnik ki. A burgundi borutak közül a legrangosabb „Les Champs Elysées de Bourgogne” keresztezi a Côte de Beaune ültetvényt, amely nyolc nagyszerű bort tartalmaz, köztük hét fehér bort, mint például a Montrachet, a Chablis Grand Cru-t vagy a Chablis Premier Cru-t. Hangulatos megálló a Chablis-dűlőben: a kastély a 17. század óta a Béru grófoké, és egy 700 éve erődített falakkal védett kis telken 100%-os, ásványos illatú Chardonnay szőlőfajtát termel.

Hagyományos konyha Burgundiában – a tájegység specialitása között találjuk a marhahúsos-vörösboros bourguignon-t, a híres burgundi éti csigákat is el lehet készíteni egy jó vörösborral. Ki kell próbálni a forrásban lévő olajba mártott kis húskockákból készült fondü bourguignonne-t, természetesen dijoni mustárral! Vézelayben vagy Noyers-su-sereinben pedig szarvasgombapiacot találunk. És nem szabad kihagyni Dijonban a látogatást egy mustárgyárban!

 

LOIRE – Loire néven 2 tartománya is van Franciaországnak: CENTRE DE VAL DE LOIRE és LOIRE-MENTE. Ez a királyi folyó az ország közepe táján folyik keresztbe egy fenséges völgyben, és az Atlanti-óceán elegáns és vad partvidékére érkezik. Kék és zöld... Ha két színre lenne szükség a Loire történetének leírásához és elmondásához, ezek lennének az. Kék az Atlanti-óceán, a 450 km hosszú partszakasz, amelyet arany strandok és titkos öblök, kis kikötők és bájos tengerparti üdülőhelyek szegélyeznek. Zöld a Loire-völgy, a gyönyörű vidék figyelemre méltó kastélyokkal és apátságokkal, kerékpárutakkal és szőlőültetvényekkel a híres, nyugodt életmódot folytató városok kapujában.

Az Atlanti-óceán partján

La Baule – a Loire torkolatától északra fekvő La Baule a Loire-mente leghíresebb tengerparti üdülőhelye nagy szállodáiról és thalassoterápiás központjairól híres. Hosszú, finom homokos strandja több mint 9 km-re nyúlik el, és tengerpartja mögött Art Deco és a Belle Epoque villák sorakoznak, nagy évszázados fenyők alatt.

Le Croisic – La Baule-tól nem messze északra, egy félszigeten található, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik az Atlanti-óceánra és a Wild Coast-re. Le Croisic egy kis halászkikötő, amely tengerparti üdülőhellyé vált, és a tengerfenék csodáinak otthont adó tengeri csillag alakú óceánárium miatt is népszerű.

Saint-Nazaire és Escal’Atlantic – tekintélyes atlanti hajógyárak bölcsője a Loire-torkolatánál fekvő kikötőváros. Élvezhetjük a tengerparti életet a part menti ösvényen húzódó számos strandnak köszönhetően. Saint-Nazaire-ben meglátogatjuk az egykori tengeralattjáró-bázisra telepített, utasszállító hajóknak szentelt Escal’Atlantic-et is, amely Európában egyedülálló látványosság. Multimédiás eszközök, archív filmek és több mint 200 összegyűjtött tárgy kalauzol el minket a transzatlanti átkelők kalandjába.

Jade Part – strandokat és aranyöblöket rejt Saint-Brévin-les-Pinstől egészen Les Moutiers en Retzig.  A két település között félúton fekszik Pornic városa kis kikötővel, gyönyörű családi házakkal. A kikötőre néző Gilles de Rais alias Bluebeard kastély ötvözi a középkori város varázsát egy nyüzsgő családi tengerparti üdülőhely hangulatával.

Noirmoutier és Île d'Yeu – Loire természetes ékkövei közé tartoznak. Vad tájak, ínyenc kalandok, a helyi állat- és növényvilág megfigyelése, sótermelőkkel való találkozás. A területet legjobban kerékpárral vagy gyalogosan lehet felfedezni.

Les Sables d'Olonne – tengerparti üdülőhely négyévente a világ legnagyobb vitorlásversenyének, a Vendée Globe vitorlázóinak ad otthont.

La Chaume – érdemes sétálni a színes házakkal rendelkező halászfalu utcáin.

Saint-Jean-de-Monts – a Vendée-parton található többi tengerparti üdülőhely közül említésre méltó ez a kisváros, melynek 9 kilométer hosszú, homokvárak számára alkalmas strandja van.

La Tranche-sur-Mer szörfözési lehetőségei, vagy a szardíniájáról ismert Saint-Gilles-Croix-de-Vie. A helyiek és az arra járó látogatók minden évben megünneplik a szardínia érkezését: itt a „Szardínia tavasza” egy fesztivál, amelyet kóstolók tarkítanak.

Gasztronómia az Atlanti-óceán partján – a Bourgneuf-öbölből származó osztriga kevésbé ismert, mint a bretagne-i Cancale-é vagy az Arcachon-öbölé. Megkóstolható az osztriga-medence szívében, például Collet vagy Brochets kis kikötőjében, vagy Bouinban. Vagy próbáljon ki egy 3*-os Michelin étteremet (La Marine) Noirmoutier-ben, a sziget csúcsán lévő l'Herbaudière kikötőjében. Alexandre Couillon séf asztalánál, mely az egyetlen francia étterem, mely harmadik csillagot kapott 2023-ban a Michelin Guide szerint.

A Loire-völgy városai

Nantes – látnivalói: a Château des ducs de Bretagne kastély a történelmi Bretagne tartomány központjaként szolgált egészen az 1956-os szétválásáig. A Loire jobb partján található. A 15. század végén II. François – Bretagne utolsó hercege –, majd lánya, Bretagne-i Anna építette, aki kétszeresen volt Franciaország királynője. Ez a kastély tele van hat évszázados történelemmel, kifinomult homlokzatokkal és reneszánsz kori loggiákkal. A Nantes-i Szépművészeti Múzeum a 13-21. század közötti időket öleli fel kiállításaival. A város régi középkori negyede, a Szent Péter és Pál katedrális, az elegáns Pommeraye-passzázs kellemes sétát ígér. A bal parton pedig Trentemoult, egy bájos halászfalu furcsa utcákkal és színes házakkal. A legérdekesebb és legegyedibb látnivaló a városban a Les Machines de l'Île - A régi Hajógyári sziget gépei egyesítik Jules Verne „feltalált világait”, Leonardo da Vinci gépészeti világát és Nantes ipartörténeti helyszínét. 2007 októberében Párizsban a Nemzetközi Turisztikai Vásár odaítélte a zsüri különdíját, amely az innovatív turisztikai felszereléseket díjazza. A szigetgépek között kezdetben a Nagy Elefánt (egy gigantikus mechanikus elefánt), a Gémfa prototípus ága, a Tengeri Világok körhinta, valamint egy gyermekút szerepel. A gépek száma az alkotások előrehaladtával növekedni fog.

Angers – az Anjou főváros gyönyörű favázas házaival, macskaköves sétálóutcáival, René király nagy középkori kastélyával és Maine békés partjaival. A kulturális oldalon a Szépművészeti Múzeum, a Galerie David d'Angers és óriásplasztikái, a Természettudományi Múzeum és különösen a középkori Doutre negyedben található pompás Jean Lurçat múzeum és kortárs kárpitjai várják a művészet kedvelőit. A növények világát a Terra Botanicában, Európában egyedülálló vidámparkban fedezhetjük fel, ahol szórakozás közben mindent megtudhatunk a növények történetéről és életéről.

Le Mans – szintén történelmi város, figyelemre méltó örökséggel. A Saint-Julien-székesegyház körül, amely Franciaország egyik legnagyobbja, a Cité Plantagenêt visszarepít minket az időben a középkorba favázas házaival, sikátoraival, udvaraival és átjáróival. A Kimérák Éjszakája minden nyáron és karácsonykor ingyenes éjszakai túrát kínál vetítésekkel és kivilágítással. Itt rendezik meg a 24 órás Le Mans-i versenyt, a világ leghíresebb hosszú ideig tartó autóversenyét, amely 2023-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját.

Laval – a település a Mayenne folyó két partján terül el. A dimbes-dombos oldalon van a történelmi városmag, a sziklacsúcson a várral, a lejtőkön a régi katedrálissal. A domboldalon található régi kastélyban egy nagyon egzotikus múzeum található, a Musée d'Art naïf et d'Arts singuliers (MANAS). Laval egy másik érdekességnek is otthont ad: a Cité du Lait-Lactopôle, André Besnier múzeumban, ahol több mint 4000 darabon keresztül mindent megtudhatunk a tejről, a tejtermelésről, annak hagyományairól és kereskedelméről.

Cossé-le-Vivien – Lavaltól nem messze, a Musée Robert Tatin palota-múzeum óriásszobraival és maja templomokhoz hasonló építészetével meglepheti a látogatót...

Orleans – az Amerikai Egyesült Államokban található New Orleans erről a városról kapta a nevét. Orleans legismertebb személyisége Jeanne d’Arc volt, akinek köszönhetően a franciák győzelmet arattak az angolok felett a 100 éves háborúban. Látnivalók:Cathédrale Ste-Croix, melyet a XII. században kezdtek építeni, és építése egészen a múlt századig tartott. Musée des Beaux-Arts: régészeti és szépművészeti múzeum. Hotel Groslot: a palota a városba látogató királyok lakhelye volt, 1550-ben épült. II. Ferenc ebben az épületben halt meg. Place du Martroi: a város főtere, egykori ókeresztény temető helyén alakult ki. A tér közepén áll az orléans-i szűz szobra.

Tours – a Loire és a Cher folyó alkotta háromszögben fekszik. A város leghíresebb püspöke Szent Márton volt, aki Pannóniában született 316-ban és római katonaként került a gall provinciába. Egy látomása hatására megkeresztelkedett és hittérítő lett. Látnivalók: a 12. században épült Saint-Gatien-székesegyház és csodálatos 13. századi ólomüveg ablakai. A folyó parton áll a várkastély, mely számos kiállításnak ad otthont. A régi városközpontban találjuk a Place Plumereau-t, melyet 15. századi favázas házak szegélyeznek, ahol számos kávézó és bár található. Majd sétálhatunk egyet a várostól délre fekvő, közel 200 hektáros zöld tüdőben, a Parc de la Gloriette-ben.

Fontevraud – a 900 éves történelemmel rendelkező városban 2 látnivaló is vonzza a turistákat. Az egyik a királyi apátság, mely a legnagyobb középkorból örökölt kolostor. Nagyon szépen helyrehozták az egykor börtönként is szolgált épületet. Itt nyugszik Oroszlánszívű Richárd, valamint Aquitaine Alienor, és II. Henry Plantagenet is. A másik kihagyhatatlan látnivaló a Modern Művészetek Múzeuma. A Cligman házaspár magángyűjteményéből közel 900 mű talált kivételes környezetre. Toulouse-Lautrec, Degas, de Vlaminck, van Dongen, Derain, Buffet, Delaunay… és még sokan mások együtt élnek afrikai, ázsiai, óceániai, sőt amerikai művészeti tárgyakkal… Merész párosítás az egyedi és lenyűgöző vizuális élményért.

Chartres – katedrálisa az egyik legkorábbi és talán a legszebb is abból a kétszázból, amit a XIII. és XIV. században építettek. A falak külső oldalán minden oldalról támfalak épültek, amelyekre az ablakok szokatlanul nagy mérete miatt volt szükség. Chartres volt az első hely, ahol ilyen, a külső megjelenést nagyban befolyásoló strukturális elemeket alkalmaztak. A katedrális főhajójának belseje igen tágas, ez a legszélesebb főhajó Franciaországban. A kőpadlón ma is megtalálható az 1205-ből származó labirintus, melyet a szerzetesek elmélkedésre használtak, miközben végigsétáltak rajta. A labirintus külső átmérője kb. 13 méter, egyetlen út vezet csak végig, ennek hossza 289 méter. A katedrális egyik kiemelkedő látványossága a korai 13. századból származó ablakok. Az eredeti 186 ablakból 152 élte túl a történelem viharait, és fennmaradt eredeti állapotában.

Cholet – a zsebkendő fővárosában klasszikusnak számít a Textil- és Divatmúzeum, valamint a Cholet Művészeti és Történeti Múzeum meglátogatása.

Maulévrier – ha valami egzotikusra vágyik!  Nem messze Cholet-től, Maulévrier-ben található a Parc Oriental (Távol-keleti Park), Európa legnagyobb japán parkja, melynek területén khmer templom és szobrok, pagoda és lámpások, fahíd és vízesések, vonalzóval nyírt fák és több mint 400 gondosan karbantartott növényfaj pompázik, és mindenből a derű árad. A legszebb időszak a park látogatására talán a tavasz, amikor az azáleák és a cseresznyefák virágoznak.

Turquant – a Saumur régióban található a világ legnagyobb troglodita öröksége. Ha szeretné kipróbálni az életet egy barlangban, itt megteheti. Az impozáns fehér tufa kősziklával jelzett falu az évszázadok során több tucat üreg ásásával bővült. Manapság mindent megtehetünk ezekben a felújított „troglókban”: ellátogathatunk egy régi „Loire-völgyi alma” gyárba, ahol egykor szárították a gyümölcsöt, ebédelhetünk egy étteremben, vásárolhatunk egy butikban, ihatunk egy italt „Bistroglo”-ban.

 

Loire-menti kastélyok – az UNESCO Világörökség részét képező régió több mint 100 kastélyt rejt. Egy részük látogatható, pár kastélyt pedig szállodává alakítottak át, amelyek közül néhány Relais & Châteaux besorolású, mint például a Domaine de Haute Loire.

Chambord – tornyos és kéményes erdejével az I. François által áhított és Leonardo da Vinci által elképzelt chambordi kastély a legemblematikusabb. Ha gyönyörködni szeretne pompájában, időt kell szánni rá! A monumentális kastély terve a híres kettős lépcső köré készült, a 60 látogatható szobában 4500 műtárgy látható. Több mint 5000 hektáros erdőparkja vadászrezervátum, amelyet szarvasok, vadszárnyasok és vaddisznók népesítenek be.

Amboise és Clos-Lucé – a folyó partján, a domboldal szikláira épült a királyi kastély káprázatos gótikus és reneszánsz bútorgyűjteményével. VIII. Károly és I. Ferenc ebben a középkori erődben telepedett le. Az első gótikus palotává alakította; a második olasz hangulatot adott neki, és mindenekelőtt meghívta Leonardo da Vincit (aki ott van eltemetve). Ezután egy földalatti galéria kötötte össze a kastélyt a Château du Clos-Lucéval, a közeli rezidenciával. Ha Amboise kastélya a gótikus építészet ékköve, a kápolna és oratóriuma Bretagne-i Anna emlékét idézi, akkor Leonardo da Vinci lelke hatja át a Clos-Lucé rezidenciát: a Mona Lisa szerzője három évet töltött ott, otthagyta műhelyét, vázlatait, modelljeit, találmányait. Az aprólékosan felújított Château de Clos Lucé igazi utazást kínál a festő világába, akinek dekorációit hűen rekonstruálták. A parkban még megtapasztalhatjuk ennek a látnoki mérnöknek a találmányait is!

Blois – királyi kastélya, ahol nem kevesebb, mint 17 király és királynő élt a 13. és 17. század között! A Château de Blois királyi lakásain és az egyik szárnyába telepített Szépművészeti Múzeumon keresztül feltárja a 400 éves francia történelem titkait.

Saumur – I. Anjou Lajos palotává alakította a kastélyt. Majd az évszázadok során sokan és sokat módosítottak az épületen. XIV. Lajos idején a helyőrségnek és börtönnek használt kastély erősen leromlott, és I. Napóleon állami börtönként való megbízása mentette meg a pusztulástól. Ma a "Musée des arts decoratifs" bútorokat és faliszőnyegeket mutat be, főként Charles Lair gróf gyűjteményéből. A lovaglás szerelmesei ne hagyják ki a híres Cadre Noir de Saumur gálát, egy egykori katonai lovardát, amely a lovasművészet megtestesítőjévé vált. A városban, a kastély megtekintése után érdemes felkeresni a nem messze található Saint-Pierre teret, mely körül a régi Saumur favázas házakat, kúriákat, macskaköves utcákat őrzött meg.

Villandry – itt egykor egy ősi erőd állt, majd a 16. század elején szerezte meg Jean Le Breton, I. Ferenc király hadvezérigazgatója, és egy új kastélyt építtetett az eredeti 14. századi kastély köré, ahol II. Fülöp francia király találkozott I. Richárddal megbeszélni a békét. A francia forradalom idején az ingatlant elkobozták, és a 19. század elején Napóleon császár testvérének, Jérôme Bonaparte-nak adományozta. 1906-ban Joachim Carvallo megvásárolta az ingatlant, amelyet felesége, Ann Coleman finanszírozott, aki a Coleman vagyon örököse volt. Ezután rengeteg időt, pénzt és odaadást fordítottak a javítására és a rendkívüli kertek létrehozására. Híres reneszánsz kertjei között vízi kert, díszvirágos kertek és veteményeskertek találhatók. 1934-ben a Château de Villandryt történelmi emlékművé nyilvánították. Mint a Loire-völgy összes többi kastélya, ez is a világörökség része.

Chaumont-sur-Loire – a kastélyt a 10. században alapította I. Odo, Blois grófja. Miután Pierre d'Amboise fellázadt XI. Lajos ellen, a király elrendelte a kastély lerombolását. Később a 15. században Charles d'Amboise újjáépítette a Chaumont kastélyt. Az 1840 óta műemléki védelem alatt álló kastélyt 1938-ban állami tulajdonba került, és látogatható. A Château de Chaumont-sur-Loire kiemelkedik nemzetközi kertfesztiváljával, ahol a világ minden tájáról érkező tájtervezők találkoznak.

Tudta, hogy nem minden Loire-menti kastély a Loire folyó partján épült?!

Azay-le-Rideau – reneszánsz kastélya a 16. században, az Indre közepén egy szigetre épült, déli homlokzata víztükör fölé emelkedik. Mára visszanyerte pompáját de Biencourt márki szalonja, ahol több mint 80 bútor és műtárgy található, amelyek a 19. századra jellemzőek.

Chenonceau – pedig a Cher vizére néz. Henrik által kedvencének, Diane de Poitiers-nek adott kastélyt özvegye, Catherine de Medici vette át. A pazarul díszített szobák ezeknek a nőknek az emlékét ápolják: a "zöld szekrénytől" Medici Katalin aranyozott kazettás mennyezettel megkoronázott hálószobájáig. A kertek pedig visszaadják annak a korszaknak a szellemét, ahol a kifinomultság a tájban is megnyilvánult.

Cheverny – varázslatos hely, egy hatalmas birtok, amely több mint hat évszázada ugyanannak a családnak a tulajdona. Chevernyben mindig is éltek, és minden generáció nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy igazi szenvedéllyel gondoskodjon és szépítse a birtokot. 1922-ben ez volt az egyik első magántulajdonban lévő kastély, amely megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. A látogatók átélhetik a valódi élet pompáját és élvezetét. Fedezzük fel ezt a fantasztikus örökséget: a botanikus parktól a kastély csodálatos belsejéig; a vadászkutya kennelektől Tintin kiállításáig és a kertektől az erdőig.

 

NOUVELLE-Aquitaine (Új-Aquitania) – Franciaország legnagyobb régiója az ország nyugati részén, székhelye Bordeaux. Már az őskor óta lakott terület volt, az ókorban Gallia Aquitania néven volt a Római Birodalom része. A középkorban a helyi születésű Aquitaniai Eleonóra feleségül ment II. Henrik angol királyhoz, melynek következtében a térség angol fennhatóság alá került. Csak a százéves háború végén, 1453-ban került vissza Franciaországhoz. Bortermesztés szempontjából kiemelkedő még Franciaországon belül is, a bordeaux-i bor világhírű.

Bordeaux – fontos egyetemi város és főleg a 18. század óta világszerte ismert a boráról, ezenkívül az UNESCO 2007-ben felvette a Világörökségi listájára a Hold kikötője (Le port de la Lune) elnevezésű városrészt. Ezzel Franciaországban (Párizs után) Bordeaux-ban van a legtöbb Világörökség részét képező helyszín. Kikötőjét tengeri hajók is megközelíthetik, ám a többségük már az óceánhoz közelebb, Le Verdon-sur-Mernél megáll. Az itteni Aquitania híd (Pont d'Aquitaine) a Garonne legalsó hídja; ez alatt a folyón már csak komppal lehet átkelni. Főbb látnivalói: a "Miroir d'Eau" kevesebb, mint 20 éves, de a közel 3 évszázados emlékművel szemben található, így a város egyik fő látnivalója lett. A Place de la Bourse térrel szemben, Quai de la Douane és Quai Louis XVIII között található ez a látványos medence, amely rendkívüli módon váltja egymást tükörhatásokkal és mesterséges párásítással. A Place de la Bourse – a 18. században 20 év kemény munkája kellett ahhoz, hogy megépítsék azt, ami azóta a város szimbólumává vált! A királyi helyet keretező épületek a Hôtel des Fermesből, a Hôtel de la Bourse-ból és az elszigetelt központi pavilonból állnak. A király lovas szobrát rövid időre Napóleonok egyike váltotta fel, majd 1869-ben a Három Gracia kútja. Az épületek boltívei alatt különleges faragott arcok (mascaronok) tekintenek le ránk. Pey Berland-torony és Saint-André-Katedrális – a városháza közelében áll Bordeaux legszebb vallási emlékműve, megannyi királyi esküvő (pl. Aquitániai Eleonóra és a későbbi VII. Lajos) és ünnepélyes temetés helyszíne. A székesegyháztól elválasztva, harangtornya, a Pey Berland-torony a környék kilátója is. Porte Cailhau a 35 méter magas középkori védőkapuból kilátás nyílik a rakpartokra, a kőhídra és Bordeaux háztetőire. A jelenlegi épület 1493 és 1496 között épült egy régi védőkapu helyén. VIII. Károly király képével ellátott fülke a fornoue-i csata (1495) során az olasz ellen aratott győzelmének állít emléket. Az épület minden bizonnyal katonai jellegű, de a reneszánsz új építészeti nyelvet hozott: bordázott ablakok, faragott díszítés. Grosse Cloche (Nagy Harang) – a város szívében áll Franciaország egyik legrégebbi haranglábja, az ősi város sáncainak egyetlen maradványa, amelynek harangjai a 13. század óta szólnak.  Az „Armande-Louise” (a harang neve) évente hatszor csenget a nagyobb ünnepek alkalmából, valamint minden hónap 1. vasárnapján délben. Súlya 7750 kg! Ez a védőkapu börtönként is szolgált. A helytelenül viselkedő fiatalokat 10 cm vastag ajtókkal és hatalmas reteszekkel felszerelt börtönökbe zárták. A Szent Mihály-torony Dél-Franciaország legmagasabb építménye: 109 méterig szökkennek fel falai, gótikus kőcsipkéi, 5 méteres kereszt van a tetején. A torony a kriptájáról is ismert, ahová a 18. század végén a közelben található temetőből exhumált múmiákat helyezték el. Ezek a múmiák (közel 70 volt) több ezer látogatót vonzottak, köztük néhány híres írót, mint például Victor Hugo, Gustave Flaubert. A La Flèche Saint Michel 2021. november 1-jén bezárta kapuit egy öt évig tartó felújítási projekt miatt. Grand Théâtre de Bordeaux– a város szívében több mint három évszázada ragyog. Bordeaux középületei közül kétségtelenül a Grand-Théâtre a legismertebb és legértékesebb. Egy ősi templom helyén áll, amely az ókori gall-római fórumot díszítette. A téglalap alakú épület nyugat felé a Place de la Comédie-re nyílik, tizenkét korinthoszi oszlop és 12 szobor (a kilenc múzsa és három istennő) díszíti. Versailles és Torino operáival a Grand-Théâtre a világ egyik legszebb 18. századi előadótermével büszkélkedhet. Darwin – Bordeaux jobb partján, a Bastide negyedben található ez az egykori használaton kívüli, ma ökorehabilitált laktanya a város egyik leglátogatottabb helye. Egyedülálló szociológiai tapasztalat, látogatói a gördeszkások és a street art rajongók, a zöld gazdaság vállalkozói, az elektrozene rajongói, a biodiverzitás védelmezői és a vasárnapi „villásreggelizők”. Gazdag, kreatív, alternatív, élénk, dinamikus, inspiráló hely, mely Berlin hangulatát idézi, ahol a graffiti a király. Esplanade des Quinconces és Le Monument Aux Girondins – a folyó partján található 12 hektáros tér Európa legnagyobb tere. A birsalmák szó a fák lépcsőzetes sorba ültetésének módjára utal. A Place des Quinconces egész évben vásárok, cirkuszok, sportesemények és művészeti események helyszíne. Ez a város egyik legtöbbet fényképezett helyszíne, és a francia forradalom legemblematikusabbja Bordeaux-ban. A Monument aux Girondins bronz szökőkutakból és egy oszlopból áll (54 m magas), amelynek tetején a láncait széttörő Szabadság-szobor. Ez tanúskodik a Girondin politikai frakciójáról a francia forradalom idején. La Cité du Vin – aBordeaux-ban található Cité du Vin egyedülálló kulturális és kikapcsolódási helyszín. A több mint 3000 m²-es kiállítótérben közel húsz különböző témájú terület invitál felfedező útra. A túra magában foglalja az ingyenes, innovatív eszközt, amely nyolc nyelven érhető el, valamint belépést a La Cité du Vin Belvedere-be, ahol Bordeaux 360°-os kilátását élvezhetjük, miközben megkóstolunk egy pohár bort vagy egy pohár bio szőlőlevet. Musée Mer Marine (MMM = Tengerészeti Múzeum) – a 19. századi Bordeaux történelmi kikötőjében található Tengerészeti Múzeum 2019 óta várja a történelem, a tudomány és a művészet iránt érdeklődőket. Az UNESCO Világörökségrészévé nyilvánította a Port de la Lune-t. A múzeum tervezését Olivier Brochet bordeaux-i építészre bízták, aki több múzeumot is létrehozott. Az épület több mint 13 800 m² összterületű, 7 szinten elhelyezkedő, összesen 45 méter magasra emelkedő monumentális együttest alkot. Musée d'Aquitaine –az egyik legnagyobb francia regionális történelmi múzeum Párizson kívül. Az oromfalon híres emberek szobrai olyan helyre várják a látogatókat, ahol a leghíresebb Bordelais van eltemetve. Michel de Montaigne, a híres író és filozófus sírja a 16. századi Bordeaux-nak szentelt terem egyik fő látványossága. Rue Saint Catherine – Európa leghosszabb bevásárlóutcája, 1,2 kilométeres. A Place de la Comedie tetejéről látható teljes egészében. A nagy francia kiskereskedelmi láncok mellett

apró butikok, éttermek és ínyenc ételekkel és borokkal tarkított üzletek találhatók itt. Kerülendő a szombati nap, amikor a legnagyobb a zsúfoltság.

Érdekesség!A városban található Európa leghosszabb és legmagasabb függőleges emelőhídja. A Pont Jacques Chaban-Delmas-t 2013-ban avatták fel, építészeti bravúr. A híd 575 méter hosszú és 77 méter magas a függőleges emelőhíd. Évente csak körülbelül 120-szor emelkedik fel, hogy a magasabb hajók áthaladjanak alatta, így ha sikerül működés közben látni, az valóban egészen különleges. Éjszaka világít, és feltűnő modern remekmű Bordeaux látképében. A pilonok színe az apály-dagályt jelzi: a zöld az apályt, a kék pedig a dagályt.

La Rochelle – az egyik legszebb francia kikötőváros, az „Atlanti-partvidék gyöngyének” is nevezett város a Vizcayai-öbölben fekszik. Az egyik legnagyobb történelmi múltú, legtöbb műemléket befogadó település a Loire torkolatától délre. Látnivalók: Le Vieux Port – a régi kikötő, melynek alakja nagyjából téglalap formájú, északi partján található a quai Duperré, kávéházakkal, éttermekkel, emléktárgyüzletekkel zsúfolt negyede. Tour St-Nicolas – 42 méter magas torony a kikötő keleti oldalán. A 14. században épült erődítmény sarkait kerek tornyok övezik, középen erőteljes donjon magasodik. Volt börtön is, ma kis hajózási és várostörténeti múzeum. Tour de la Chaîne – a kikötő nyugati oldalán magasodik a torony. Ez is a 14. században épült, de később átalakították. Itt tartották azt a hatalmas láncot, amelyet este átvezettek a szemben levő toronyhoz, hogy elzárja a kikötő bejáratát. Egy ideig lőporraktárnak is használták, ma a régi La Rochelle maketje tekinthető meg benne.

Tour de Lanterne – fiatalabb a társainál egy évszázaddal, a tetején lévő világítótest jelezte a hajóknak a kikötő bejáratát. A 17-19. században ez is börtön volt, itt őrizték többek között a Carbonari szervezet elfogott tagjait. Sok rab bevéste nevét a vastag falakba, ezek ma is olvashatók. A második szint teraszáról szép a kilátás a városra és Ré szigetére. Musée Grévin – a panoptikum viaszfigurái La Rochelle történetének eseményeit, szereplőit eleveníti fel. France I. fregatt – a kikötő egy zártabb részén van örökre kikötve.

La Ville en bois negyed– a faházak városának is nevezett negyed egykor a gyarmatárú-kereskedelem központja, s a hajójavító mesterek műhelyeinek székhelye volt. Ma itt van a Musée des Automates, 300 régi zenélő automata, és a Musée des Modéles réduits, vasúti, hajó- és gépkocsimodellek kiállítása. Port des Minimes – jachtkikötő. Oceanográfiai múzeum. A Musée du Savon (Szappanmúzeum) bemutatja a szappankészítés művészetét és tudományát, és érdekes látványosság lehet azok számára, akik szeretnék megismerni a szappan készítésének titkait. Le quartier ancien – az óvárost valaha falak védték, ez volt a város kereskedelmi központja. Jelentősebb épületei: a Hotel de la Bourse (az egykori tőzsde), a korinthoszi oszlopokkal díszített Palais de Justice (Igaszságügyi Palota), a loggiás reneszánsz palotácska, a Maison Henri II., Cathédrale St Louis (a barokk főtemplom), a prefektura épülete, a Jardin des Plantes park, ahol a Muséum d’Historie Naturalle kettős épülete helyezkedik el, a Musée des Beaux-Arts, a szépművészeti múzeum az egykori püspöki palotában kapott helyet, Musée du Nouveau Monde, ahol régi térképeket, az amerikai kontinenssel folytatott kereskedelem emlékeit mutatják be, a Musée d’Orbigny múzeum helytörténeti anyaggal és kerámia-kiállítással, a Porte de la Grosse Horloge, a városkapu kettős átjárója, felette egy 18. századi toronyban nagy órát helyeztek el, a Hotel de Ville, a városháza, melynek egy része a 15. században épült, reneszánsz főhomlokzata IV. Henrik uralkodása idejéből származik, az Église St-Saveur, 17. századi templom, tornya két évszázaddal idősebb, a Temple protestant, 18. századi templom, kis protestáns múzeummal. A város határában található  három kilométer hosszú híd, amely a kontinenst köti össze Ré szigetével. Protestáns Örökségi Helyszínek – a reneszánsz idején La Rochelle protestáns enklávé volt, ahol a kálvinistákkal és a katolikusokkal szemben kevés tolerancia volt tapasztalható. La Rochelle Aquarium – az akvárium az Atlanti-óceán partján található, népszerű turisztikai látványosság 1988-tól. Az akváriumban több mint 12 000 tengeri élőlény él, köztük cápák, ráják, delfinek, teknősök és sok más tengeri állatfaj. Az akvárium egyik fő vonzereje az akvárium óceánjáró, amely lehetővé teszi a látogatók számára, hogy felfedezzék az óceánokat, azok élővilágát és természeti kincseit. A modern és elegáns épület a tengerparton található, és lenyűgöző kilátást kínál az Atlanti-óceánra.

L’île de Ré (Ré-sziget) – nagyon szép és népszerű sziget a La Rochelle-i öbölben. A sziget hossza kb. 30 km, és csaknem egész területe kerékpárút. Az egyik fő látnivalója a szigetnek a Saint-Martin-de-Ré városa, amely a sziget közepén található és az UNESCO Világörökség része. A város egykor a tengeri kereskedelem központja volt, ma pedig egy nagyon vonzó turisztikai célpont középkori erődjeivel, tengeri kikötőjével és kis utcáival. A Ré-szigetnek van egy hosszú homokos partja, amely több helyen is széles, és lehetőséget nyújt a napozásra, úszásra, szörfözésre és vitorlázásra is. Sólepárlókat, kis halászfalvakat és természetvédelmi területeket találunk itt, valamint a Phare des Baleines-t, egy 57 méter magas világítótornyot, amelyből gyönyörű kilátás nyílik a szigetre és a környező tengerre.

Dune du Pilat – a hatalmas homokdűne 4 km-re fekszik Pyla-sur-Mer kis tengerparti üdülővárosától, és 8 km-re délre Arcachontól. A dűne már most is Európa legnagyobb, évente 1,5 métert növekszik kelet felé, és elnyelt már fákat, egy útkereszteződést és még egy szállodát is, így szól a legenda. A tetejéről – kb. 115 m tengerszint feletti magasságból – csodálatos a kilátás. Húsvét és november eleje között a dűne egyik oldalán falépcsőt emelnek – évtől függően 150 és 160 lépcsőfok között –, hogy segítsék a turistákat a dűne tetejére való feljutáshoz. A dűne tetején nagyon erős szél fúj, a kavargó homok kellemetlen lehet.

Grotte de Lascaux – Franciaország leghíresebb őskori barlangfestményei a Grotte de Lascaux-ban találhatók, 2 km-re délkeletre Montignactól. 1940-ben fedezte fel négy tizenéves fiú, akik kutyájukat keresték. A túlzsúfoltság miatt leromlott, 1963-ban bezárták. 2016 óta egy ugyanilyen rekonstrukció áll a látogatók rendelkezésére a Nemzetközi Barlangművészeti Központ szívében, a Lascaux-hegy lábánál. A Lascaux IV néven ismert új Nemzetközi Barlangművészeti Központ két fő részből áll: egy órás tárlatvezetés az újjáalakított barlangban, majd egy önálló vezetés követi. A legújabb lézertechnológiát és 3D nyomtatást használták a fal milliméter pontos kontúrjainak, a metszetek és a közel 600 festmény pontos reprodukálására. Feltűnően olyan, mint egy igazi barlang – nyirkos, sötét és hűvös. Multimédiás show, 3D film és a barlangművészet és a modern művészet kapcsolatát vizsgáló interaktív Galerie de l’Imagination teszi teljessé a tárlatot.

Beynac kastély – egy hiteles Périgord erődített kastély, mely szédítő szikla tetején áll, Beynac-et-Cazenac falura néző kilátással, és több mint kilenc évszázada figyeli a Dordogne-t Oroszlánszívű Richárd, Aquitániai Eleanor, Simon de Montfort és a százéves háború nyomdokain.

Château de Castelnaud-la-Chapelle – középkori erőd, kilátással a Dordogne folyóra Périgordban. Azért építették, hogy szembenézzen riválisával, a Château de Beynac-szal.

Monpazier – "Franciaország egyik legszebb faluja" kategóriába sorolták, és számos műemléke miatt "nagy nemzeti helyszín" rangra emelték, köztük a Bastide de Monpazier (13. század), a középkori építészet hiteles modellje.

Sarlat-la-Canéda középkori városa Franciaország egyik legszebb városa, Périgord Noir fővárosa. Nem kevesebb, mint 66 minősített műemléket kínál a történelem szerelmeseinek.

Padirac szakadék – Európa leghíresebb szakadéka az egyik legnagyobb geológiai érdekesség Franciaországban. 1889-ben fedezték fel, szédítő 103 méteres ereszkedés után érkezünk az aljára, csónakba szállunk és a földalatti folyón jutunk el a Grande Pendeloque-hoz, mely egy 60 m magas óriás cseppkő. Innen gyalogos séta következik a Grand Dome-hoz, melynek boltozata 94 m magasra emelkedik.

Cadouin kolostora – az 1115-ben alapított apátságból a templom, a sekrestye és az épületek román kori alapja maradt meg, míg a pompás gótikus kolostor a 15. század végéről származik. A szerzetesi tevékenysége 1790-ben, a francia forradalom idején megszakadt. A Cadouin apátság az UNESCO Világörökség része.

Hautefort kastély – ezt az egykori középkori erődöt a 17. században rezidenciává alakították át. A périgordi klasszikus építészet ritka tanúja, a kastély a 17. és 18. századi bútorok és műalkotások gyűjteményének ad otthont. "Történelmi emlékműnek" minősített kastély francia stílusú kerttel és angol stílusú parkkal.

Les Jardins de Marqueyssac (kert) – ez a sziklás kiemelkedésre épült, 22 hektáros park uralja a völgyet. Romantikus és festői, egy 19. század eleji kastély körül, több mint 6 km-es árnyékos sétaúton keresztül, 150 000 kézzel metszett, évszázados puszpánggal szegélyezve, kilátókkal, sziklakertekkel, vízesésekkel és zöld színházakkal díszítve.

Beaumont du Périgord – az 1272-ben alapított Bastide de Beaumont épületét az idők során jelentősen felújították. Számos középkori kincset őriz, mint például az erődtemplomot és a műemlékek közé sorolt ​​Luzier kaput.

Périgueux – több mint kétezer éves város az Isle folyó mentén. A környező mezőgazdasági körzet központja, vásárváros és adminisztratív centrum - nagyon sok műemlékkel. Látnivalók: Cathédrale Saint-Front de Périgueux, Szent István székesegyház, Musée du Périgord, Les Arènes – egykori római aréna, Porte normande – III. századi római várfal kapujának maradványai, Tour de Vésone – itt állt a város istennőjének temploma, maradványa a 20 m magas torony, Abbaye de Chancelade – a XII. században létesült apátsági templom (3 km-re a városközponttól)

Agen – a Garonne folyó mentén épült. A város legfontosabb látnivalója a városháza terén található helyi múzeum, képtárának Goya-gyűjteménye mellett szerény szoborgyűjteményének büszkesége a "Vénus du Mas", melyre 1876-ban bukkant rá szántás közben egy ageni parasztember. A márványszobor egyike a legszebb franciaországi görög szobrászati leleteknek. A Goya képek közül kiemelkedő a művész önarcképe, VII. Ferdinánd portréja és a Montgolfiére (hőlégballon) felszállása. Goya ezen a vidéken töltötte utolsó éveit, Bordeaux-ban halt meg. A Cathédrale Saint-Caprais d'Agen – az egykori katolikus kollégium, 1801-ben lett a város katedrálisa, azt követően, hogy elődjét a francia forradalom során elpusztították.

Angoulême – a római kor óta nevezetes település a környék mezőgazdasági központja volt. Híres szülötte I. Ferenc húga, Angoulême-i Margit hercegnő, akit inkább Navarrai Margit néven ismerhetünk, a francia reneszánsz jelentős alakja, író és a kultúra, a művészet patrónája. Látnivalók: Ville Haute – a Felsőváros, egy dombon létrejött, falakkal körülvett városrész. Ville Basse – az Alsóváros, itt működtek egykor a különleges minőségű papírt előállító papírmalmok. Cathédrale St-Pierre – a felsőváros déli fala mellett található katedrális az ország egyik legszebb román kori temploma. A 12. században épült, s bár a vallásháborúk idején súlyosan megrongálták, a 19. században teljes egészében visszanyerte régi szépségét. Musée Municipal des Beaux-Arts – a részben 15. századi egykori püspöki palotában jelentős régészeti bemutató látható, amelynek középpontja egy i. e. 400 körül készült aranylemezekkel díszített kelta sisak, továbbá öltözködéstörténeti gyűjtemény és gazdag anyag afrikai és óceániai tárgyakból. Hotel de Ville – a gótikus stílusú városháza a 19. században épült. Beleépítették a régi vár két tornyát, a 13. századi donjont, s a valamivel későbbi kerek tornyot is, amelyben Navarrai Margit született.

Limoges – nevét a középkorban és a reneszánsz korban itt készült zománcok tették ismertté. Az émail-festészet a XVI–XVII. századig virágzott a városban. A 18. században egy új művészet és iparág honosodott meg, a porcelánkészítés. Sèvres mellett Franciaországban ma is a limoges-i porcelán a legnevezetesebb. Renoir Limoges-ban született, és bár 3 éves korában családjával Párizsba költözött, kamasz korában mégis porcelánfestőként dolgozott. Látnivalók: a Vienne-parti dombon, a katedrális körül terül el a felsőváros, a Cité, attól nyugatra pedig a Chateau-negyed alakult ki, ez volt az iparosok és a kereskedők központja. A két rész jellegében a mai napig eltér egymástól. Cathédrale St-Étienne – a Cité-negyed központja a dombtetőn. Alapjait már 1273-ban lerakták egy régi román templom helyén, a befejezés a XV. század végére maradt. A torony alsó emeletei román stílusúak, a felső rész gótikus, a toronysisakot 1571-ben villámcsapás semmisítette meg. Musée Municipal – az egykori püspöki palotában lévő múzeum főleg a zománcmunkák gyűjteményéről híres, több mint 300 műalkotást lehet megtekinteni. De Renoir néhány munkája is megtekinthető itt. Jardins de l’Évéché – hatalmas park, melyet teraszosan alakítottak ki. Pont St-Étienne – híd a Vienne folyó felett, a rómaiak által lerakott alapokra épült 1210-ben. Église St-Michel-des-Lions – a Chateau-negyed központja a középkori templom, amely a torony mellett álló két oroszlánszoborról kapta nevét. A XIII.–XV. században épült, jellegzetes tornya csaknem 70 méter magas. Martialis sírja - a szent tiszteletére építettek a sír fölé a VI. században egy kápolnát, később több apátsági templomot is. A kriptát a szent sírjával 1960-ban tárták fel, itt látható eredeti szarkofágja. Musée Adrien-Dubouché – Franciaország legjelentősebb porcelán- és fajanszmúzeumában több mint tízezer kiállítási tárgy mutatja be ennek a művészeti és ipari ágazatnak a legérdekesebb emlékeit, elsősorban a francia s ezen belül is a híres limoges-i porcelánokat.

Tulle – a kora középkorban alapított apátság körül jött létre, a 14. században Limogestól hódította el a püspöki székhelyt. A város fő ipara a fegyvergyártás. Múzeumában is láthatók régi Tulle-ban gyártott fegyverek. Óvárosának utcáiban sok szép középkori és reneszánsz polgárház és palota található. A 16. században épült Maison de Loyac fölött a domboldalon az Enclos városnegyed festői sikátorai láthatók. Tulle katedrálisának 75 méter magas tornya megvolt már akkor is mikor az e vidéken született XXII. János pápa a korábbi apátsági templomot püspöki székesegyházzá avatta.

Pau – egykor királyi székváros, később kedvelt szubalpin üdülő, ma jelentős ipari és turisztikai központ. Pau a Pireneusok északi oldalán a legnagyobb város és egyben egy tájegység, a valaha önálló feudális állam, Béarn székhelye. Látnivalók: Lovagvár – Angouléme-i Margit idején alakították át reneszánsz palotává. Később meglehetősen leromlott állapotba került, de a 19. században előbb I. Lajos Fülöp király, majd III. Napóleon császár is megkedvelte, ők újították fel. A palotában található a Musée National. Legkülönösebb kiállítási tárgy IV. Henrik bölcsője, egy óriásteknős páncélja. Parc National – a várhegy oldalában, I. Napóleon utasítására kialakított park. IV. Henrik szobra. Musée des Beaux-Arts (Szépművészeti Múzeum). A Navarrai Parlament egykori épülete.

Niort – II. Henrik angol király kezdett itt várépítésbe, amelyet fia, Oroszlánszívű Richárd fejezett be. A város sokfajta uralmat látott, békés kereskedővárossá fejlődött. Sajátos iparágának, a bálnaolajjal végzett bőrcserzésnek ma is nyoma van: bőrgyáraiban készül a különleges minőségű úgynevezett chamois bőr. Látnivalók: Donjon – a folyó bal partján emelkedő kis dombon állt várból csak a kettős torony és a közöttük levő XV. századi épület maradt meg. Ez volt a börtön, ma archeológiai múzeum van benne. Logis de l’Hercule – régi vendégfogadó, ahol első halálos áldozatát szedte az 1603-ban kitört nagy pestisjárvány, amely megtizedelte Franciaország lakosságát. Falai között kis múzeum található. Ancien Hotel de Ville – a régi városháza, amely valóságos kis erődítmény, ma kiállító terem. Abbaye de Maillezais – a vidék leghíresebb műemléke a város közelében. Az impozáns román és gótikus részleteket mutató romok a Benedek-rendi szerzetesek X. századi apátságának emlékét őrzik.

Poitiers – az elmúlt évtizedek ipartelepítésének köszönhetően gyorsan fejlődő település. A történelmi városmag egy kis dombon alakult ki. Az alig egy négyzetkilométernyi területen a francia történelem és kultúra számos kincse található. Szent János-keresztelőkápolna – az ország legrégebbi keresztény kápolnája, a 4. században épült, mai formáját a 6–7. században nyerte el. Musée Ste-Croix – modern épület, ahol archeológiai-, és kisebb népművészeti gyűjtemény és figyelemre méltó képtár van. Szent Péter-székesegyház – a hatalmas középkori, háromhajós katedrális a 12–14. században épült.

Szent Radegunda-templom – Szent Radegunda, I. Chlothar király felesége apátságot alapított a városban, emlékét hirdeti a folyóparti templom, amelynek alapjait azonban a királyné kora előtt, a 6. században vetették meg. Keverednek rajta a román és a gótikus elemek. Église Notre-Dame-la-Grande – a város egyik büszkesége, egyben a román kori építészet egyik legszebb franciaországi példája a templom. Mindössze 57 méter hosszú és alig 13 méter széles, kaputornyai is alacsonyak, de homlokzata megdöbbentően gazdagon díszített. Palais de Justice – a bíróság épülete, itt tartotta ülését a parlament VII. Károly trónörökös idejében. Église St-Porchaire – a bejárat és a gazdag díszítésű torony 11., a templom többi része 16. századi. Harangja 1451 óta szólal meg, ez volt az egyetem harangja, csendülése a tanórák kezdetét jelezte. Église St-Hilaire-le-Grand – a 11. században épült, de egy tűzvész után, a 12. században eredeti építészeti megoldásokkal átalakították. Hotel Fumé – 16. századi épület, ma az egyetem része. Église St-Jean-De-Montierneuf – sokszor átalakított apátsági templom.

Biarritz – elegáns üdülőváros Baszkföldön, a Vizcayai-öböl partján. A város legrégebbi említése 1186-ból származik, ahol még Bearids néven szerepel. Az első városfejlesztés az Église Saint-Martin, Biarritz legrégebbi templomának közelében található. A biarritzi dokumentumok szerint a fő iparág a bálnavadászat volt. Ezért a város címerében egy bálna képe látható egy evezős csónak alatt, amelyben öt tengerész ül, és az egyik szigonydobásra készül. A következő feliratot viseli: Aura, sidus, mare, adjuvant me (Segítenek a levegő, a csillagok és a tengerek). Látnivalók: Asiatica Múzeum, Aquarium, Óceán és Szörf Múzeum, Történeti Múzeum, Église Saint-Martin de Biarritz (Szent Márton-templom), Église Russe de Biarritz (orosz ortodox templom), Chapelle Impériale, Csokoládé Múzeum, Barrière és Bellevue kaszinók a vízparton, a Grande Plage közelében. A fő strandtól nyugatra sziklák és kilátók fekszenek, Biarritz-i világítótorony (73 m magas), Rocher de la Vierge (a Szűz sziklája), melyet egy Eiffel által tervezett híd köt össze a parttal. A szikla tetején Szűz Mária fehér szobra áll.

Saint-Jean-de-Luz – a Vizcayai-öböl délkeleti részén, a baszk tengerparton, a Nivelle folyó jobb partján található egykori halászkikötő ma már híres üdülőhely. Az öböl egy természetes kikötő. Erős tengerfalainak köszönhetően, amelyek megvédik a várost az Atlanti-óceán teljes vadságától, a Baszk-parton fürdőzők kedvencévé vált. Gazdagsága a kikötőjéből és a múltjából ered, mivel a város a halászattal és kalózkodással foglalkozott. (az angol tengerészek "Vipera fészkének" nevezték). Saint-Jean-de-Luz királyi esküvői kapcsolatáról is ismert. 1659-ben Mazarin bíboros több hónapot töltött itt, ahonnan szinte napi kirándulásokra indult a Bidassoa folyó Fácán-szigetére (a mai Hendaye közelében) a francia-spanyol találkozókra, amelyek eredményeként létrejött a szerződés, XIV. Lajos házassága Mária Teréziával, Spanyolország Infantjával. Saint-Jean-de-Luz templomát választották az 1660. június 9-i királyi esküvő helyszínéül. A házasság a történelem egyik legfontosabb politikai házassága volt, amely véget vetett egy keserű háborúnak. Ma a katedrális látogatói láthatják, hogy a főbejárat le van falazva. Két legenda kering erről a furcsaságról: az egyik azt állítja, hogy az ajtót, amelyen a házaspár áthaladt, később bezárták, hogy a Franciaország és Spanyolország közötti viszályt is lezárják. A helyiek körében népszerűbb elmélet az, hogy XIV. Lajos király elrendelte, hogy zárják be az ajtót, így más házaspár nem mehetett be a templomba, hogy az ő nyomdokaiban házasodjanak össze. A városban számos lakóház található a 17. és 18. századból a Quai de L'Infante, a Rue Mazarin, a Rue Gambetta és a Place Louis XIV mentén. Ezek közül az egyik, amely a Quai de L'Infante mellett épült 1640 körül, a "Maison Joanoenea" (más néven: "Maison de l'Infante") nevet viseli, és itt tartózkodott az anyakirálynő, Anna osztrák királynő XIV. Lajos és Mária Terézia házassága előtt. A városban találták fel a macaront, XIV. Lajos lagzijára. A Maison Adam cukrászdában kóstolható meg. Néhány bunker látható a part mentén. Ezek a hírhedt atlanti fal részét képezték, a német védelmet a szövetségesek nyugat-franciaországi inváziója ellen. Néhány maradvány még mindig látható a Santa-Barbe sétányon. A francia-spanyol határnál fekvő Larrun csúcsra a Petit train de la Rhune vonattal lehet feljutni, amely a várostól 10,5 km-re indul.

Saint-Jean-Pied-de-Port középkori település a Santiago de Compostela felé vezető úton; a város rózsaszín homokkővel körvonalazott középkori utcáival tükröződik a Nive-ben.

Espelette – a falu elengedhetetlen állomás, chili paprikájáról és piros zsalugáteres házairól híres.

Bayonne – régi negyede, a Le Petit Bayonne ad otthont reneszánsz házaknak az utcák labirintusában és a rakpartok mentén.

Cambo-les-Bains – az Art Deco stílusú termálfürdőjéről híres, valamint a Villa Arnagáról, amelyet Edmond Rostand épített a múlt század elején, és a hozzá tartozó „versailles-i” kertekkel.

 

OCCITANIE (Okcitánia) – a Földközi-tenger, a Pireneusok és a Dordogne-völgy között található Occitanie a hagyományok, a tengerparti üdülőhelyek és a kultúra egyvelege. Ez egy másik dél. Egy dél, ahol a Pireneusok és a Cévennes közötti grandiózus és nyugodt természet a legeredetibb élmények színtereként szolgál.

Toulouse – a régió fővárosa, a „rózsaszín város”, amely nevét a homlokzatokat díszítő tégla színének köszönheti. Tégláinak réz tónusai olaszos hangulatot kölcsönöznek neki, de műemlékei nagyon egyediek, a Capitoliumtól, a végtelen neoklasszicista homlokzatú városházán át a Saint-Sernin-bazilikáig, a román művészet mesterművéig, útba ejtve a gótikus jakobinus kolostort. És ne feledkezzünk meg a Hôtel d'Assézatról, amely az egyik legkáprázatosabb reneszánsz kastély, melyet udvarok és sikátorok tarkítanak.

Albi – az UNESCO Világörökségrészét képező püspöki város építészeti gyöngyszem. Az erődszerű megjelenésű és káprázatos Sainte-Cécile-székesegyház, a gótikus művészet remeke, a Franciaországban készült olasz reneszánsz festmények legnagyobb gyűjteményével büszkélkedhet. Érdemes felkeresni a lenyűgöző Palais de la Berbie-t is, amely a Toulouse-Lautrec múzeumnak ad otthont a Tarn partján.

Nimes – a „Francia Róma”, itt egyenesen az ókorba merülünk! A római Colosseum ihlette a világ legjobban fennmaradt római kori amfiteátrumát – kihagyhatatlan. A Maison Carrée 2023 óta az UNESCO Világörökség része (restaurált római templom a „fiatalság hercegeihez”, gazdagon díszített oszlopokkal és frízekkel), a Tour Magne, a Diana-templom (a Jardin de la Fontaine kertben), a Castellum (ide érkezett be a víz a városba) … időutazás Augustus császár korába!

Pont du Gard – Nimes-től 40 km-re észak-kelet irányban található a Pont du Gard. Ezt a hatalmas, három, jó állapotú íves pilléren nyugvó hidat a rómaiak építettek az első században. A 48 méter magas hihetetlen vízvezeték szállította Nîmes szökőkútjaihoz, kertjéhez és házaihoz a vizet egy Uzès közelében található forrásból. A híd az UNESCO Világörökség része, mivel ez az egyik legjobban megőrzött római maradvány.

Carcassonne – itt található Európa egyik legnagyobb középkori vára. A  római korból származó ősi település helyén épített vár impozáns erőddé vált az évszázadok során, hogy megvédje magát Aragónia ellen. Viollet-Leduc építész mentette meg a bontástól, és ma az UNESCO Világörökség része ez a 3 km hosszú, kettős fallal körülvett citadella 52 toronnyal. Minden nyáron ez ad otthont a Festival de la Cité-nek.

Château de Quéribus – a szirtormokon trónoló 14. századi várrom tornyának teraszáról csodálatos panoráma nyílik.

Conques – a Santiago de Compostela felé vezető úton Franciaország egyik legszebb faluja meglepi a látogatót időtlen hangulatával, egy vad szurdokba fészkelve. Sétáljunk a középkori utcákon, látogassunk el a román stílusú Sainte-Foy apátsági templomba Pierre Soulages ólomüveg ablakaival, és csodáljuk meg a Kincstárat, amely egy csodálatos aranyműgyűjtemény.

Katari várak – a 13. században a katarok szembeszálltak a pápával, és az Aude, valamint Ariège járásokban magasodó kastélyokban kerestek menedéket, amelyektől ma eláll a lélegzet! „Carcassonne 5 fia”: Aguilar, Puilaurens, Peyrepertuse, Termes és Quéribus csodálatos középkori erődítményei, továbbá Montségur vagy Foix várai és romjaik is ide tartoznak.

Rocamadour – középkori városa egyedi hangulatú, a sziklába kapaszkodik 150 méterrel az Alzou kanyon felett! Több mint 200 lépcsőt kell megmászni, hogy elérjük a csúcsát, a Saint-Saveur-bazilikát és a Saint-Amadour-kriptát, és megtekintsük a Fekete Madonnát a Notre Dame-kápolnában.

Narbonne – volt az első római gyarmat Olaszországon kívül. Lépkedjünk a Via Domitia macskakövein, sétáljunk a rómaiak által épített földalatti alagutakban (Horreum Romain), másszunk fel a Gilles Aycelin-torony 170 lépcsőjén, csodáljuk meg a gótikus Szent Just és Szent Pasteur katedrálist.

Gruissan – óvárosa, a Földközi-tenger partjának egyik gyöngyszeme, a halászok, sómunkások és bortermelők hagyományos földje.

Montpellier – egy kőhajításnyira fekszik a tengertől, a Languedoc dombvidékén. A város fontos gazdasági és tudományos központ, az itteni bortermelő vidék központja is. Több mint hat évszázados orvostudományi egyeteme világhírű. A l'Écusson utcáin való sétálás igazi időutazást kínál a látogatóknak: középkori központja és figyelemre méltó utcái, szép terei (Place de la Canourgue vagy Place Saint-Roch), a Haussmann épületek pazar homlokzatai. Montpellier városának szívében, a Place de la Comédie központjában található a Fontaine des Trois Graces (a Három grácia szökőkütja), délnyugatra pedig a színház, amely a tér nevét adta, az Opéra Comédie. A Place de la Comédie tértől néhány percre kelet felé tartva megérkezünkk az Antigone negyedbe. Itt egy nagyon avantgárd építészettel rendelkező környéket fedezhetünk fel, amelyet Ricardo Bofill építész tervezett az 1980-as évek legelején. Azóta Montpellier továbbra is az építészeti merészséget helyezi a figyelem középpontjába, teret adva nemzetközileg elismert építészek projektjeinek, mint például Jean Nouvel, Philippe Stark, Zaha Hadid. A történelmi műemléknek minősített Saint-Pierre katedrális a város legrégebbi és leglátványosabb építményei közé tartozik. A Diadalív XIV.Lajos tiszteletére épült a 17. században. Promenade du Peyrou, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Cévennes-re, a Pireneusokra és a Földközi-tengerre. A Jardin des Plantes (Növénykert) Franciaország legrégebbi botanikus kertje, amely a 16. századból származik. Ez a hely valóban ritka fajoknak ad otthont, némelyik több száz éves múltra tekint vissza.

Sète – a Földközi-tenger legnagyobb francia kikötőjében, Sète városában nincs hiány látnivalókban. Sétáljon vagy biciklizzen a tengerparttal határos Promenade du Lido-n 12 kilométeren keresztül. A város a tradíciók országa a tengeri lovagi tornáival, és kortárs művészetével.

Camargue –a Rhône-deltájában fekvő régióban lóháton lovagolhatunk a tenger partján vad strandokon, sós mocsarak, lagúnák és tavak mentén, és mindent megtudunk a fekete bikacsordákról és a rózsaszín flamingókról. Itt 100 000 hektár egyedi táj található a Camargue regionális természeti parkban.

Aigues-Mortes – középkori városa gyalogosan vagy kerékpárral is felfedezhető. Érdemes egy kitérőt tenni a közelben található Le Grau-du-Roi-ba, az egykori halászfaluba és kikötőjébe.

 

PIRENEUSOK – Franciaország délnyugati részén fekszik, természetes határt biztosít Franciaország és Spanyolország között. A Pireneusok télen és nyáron egyaránt számtalan tevékenységeket és felfedezéseket kínálnak, csodálatos természeti környezetben. Területén 2 régió osztozik: Occitanie és Auvergne-Rhône-Alpe.

Pic du Midi és csillagászati ​​obszervatóriuma – a felvonóval megközelíthető Pic du Midi de Bigorre csúcsa 2877 méteres magasságban van. A teraszokról kivételes panoráma nyílik a Pireneusok láncára. A légkör tisztaságának és a fényszennyezés hiányának köszönhetően obszervatóriumot, valamint planetáriumot telepítettek oda. A közeli La Mongie (1800 m) síparadicsomtól felvonó visz a csúcsra. Kora reggel és késő este általában a legtisztább az ég és a legkisebb tömeg.

Gavarnie gleccser – az UNESCO Világörökség része, ez az egyik legnagyobb gleccserfolyam Európában, Franciaország és Spanyolország között, a Pireneusok Nemzeti Park szívében. A helyszín látványos, több mint 3000 méteres csúcsokkal, több mint 400 méteres vízeséssel. A gerincvonalon pedig a híres 100 méteres rés.

Lourdes – a város 1858 óta zarándokhellyé vált, amikor is Szűz Mária megjelent a fiatal Soubirous Bernadettnek. 2019-ben még születésének 175. évfordulóját is zenés műsorral ünnepelték. A szentély számos istentiszteleti helynek ad otthont, beleértve a Massabielle-barlangot és az úszómedencéket, ahol a zarándokok elmerülnek.

Pireneusok Nemzeti Park– több mint 100 kilométer hosszú és hat jellegzetes völgyet foglal magában. Az Ossau Nemzeti Rezervátum nyújt otthont a griff keselyűnek, amelynek szárnyfesztávolsága elérheti a 2,80 métert. Több mint 120 fészkelő pár telepedett meg itt, és a gyűrűzésnek köszönhetően tudományos megfigyelés alatt állnak a születéstől, és a kirepüléstől egészen a vándorlásig.

Síközpontok– a Pireneusok mintegy negyven téli sportteleppel sokféle élményt kínálnak. Barèges-La Mongie a Pic du Midi lábánál, Saint-Lary nagyon népszerű a családok körében, Luchon-Superbagnères és 4 lejtője, Cauterets kivételes hótakarója miatt, Font-Romeu a sportos, Les Angles a falusi üdülőhely. Mount Canigou – 2784 méterével a Földközi-tengert és a Roussillon-síkságot egyaránt uralja. A túrázók jól érzik magukat a 750 kilométernyi jelzett ösvényen, erdők, falvak, cserjések, hegyvidéki és mediterrán flóra között. A Pic Canigou és környéke csak gyakorlott túrázóknak ajánlott!

 

AUVERGNE-RHÔNE-ALPES – Franciaország legrégebbi régiója a vulkánok földjén található. Önmagában is ámulatba ejtő forrásainak tisztasága, szentnek mondott tájai és helyi termékeinek minősége. A tavak, erdők és hegyek között egyedülálló biológiai sokféleség bontakozik ki. Érdekességek valóságos tárházát kínálják a szokatlan felfedezéseket kedvelő utazónak: egy utcai művészetnek szentelt város, egy buddhista kolostor vagy egy ortodox remetelak. És nem szabad megfeledkezni a kastélyokról, erődökről és templomokról, melyen a román építészet ékszerei a Santiago de Compostela felé vezető úton.

Auvergne-i vulkánok – a közel 400 000 hektáron és nem kevesebb, mint öt természetes régiót lefedő Auvergne Vulkánok Regionális Park páratlan biodiverzitást mutat.

Vulcania – a vulkánok és Föld bolygónk világának jobb megértése érdekében a Vulcania (Clermont-Ferrandtól észak-nyugatra), egy mesés, magával ragadó park olyan lenyűgöző élményekre hívja a kicsiket és nagyokat, mint egy hurrikán, egy merülés a víz alatti szakadékba vagy egy földrengés. A Vulcania-kráterben, amelynek galériái 30 000 éves, egymást követő lávafolyamokban helyezkednek el, vulkani tevékenységeket élhetünk meg: dübörgés, füstcsóvák és egyéb pirotechnikai hatások közepette.

Puy-de-Dôme – a Chaîne des Puys alvó vulkánjainak ez a gyöngyszeme egyedülálló panorámát kínál. Egymást követő kitörésekből született, amelyek 11 000 évvel ezelőtt kezdődtek, nincs krátere, 1465 méter magasra emelkedik, és egy 80 vulkánból álló csoportot ural. Az Auvergne Vulkánok Regionális Természeti Park igazi szíve.

Panoramique des Dômes – elektromos fogaskerekű vonat, amely 15 perc alatt ér fel Puy-de-Dôme csúcsára. Az 1465 méteres Auvergne-i vulkánok legemblematikusabbja káprázatos panorámát kínál a Puys-láncra: 80 vulkán szunnyad itt több mint 8000 éve.

Puy-en-Velay – a városban furcsa vulkáni csúcsok emelkednek ki, az egyik tetején Notre-Dame-de-France monumentális szobra, a másikon egy román stílusú kápolna: Saint-Michel d'Anguilhe. Ez a történelmi város a középkor óta a Santiago de Compostelába vezető zarándoklatok egyik fő útvonalának kiindulópontja. Mérföldkövei a csodálatos katedrálisa, amely kolostorával Európa egyik legszebb román stílusú együttesét alkotja, valamint a Hôtel Dieu.

Clermont-Ferrand – a Notre-Dame de l’Assomption katedrális két 90 méteres tornyával Auvergne történelmi helyszíneinek és műemlékeinek emblematikus építménye, amely Clermont központi dombján áll, a legnagyobb épület, amelyet teljes egészében Volvic lávából építettek. A katedrális falfestmények és ólomüveg ablakok egyedülálló gyűjteményét tartalmazza különböző időszakokból, beleértve a ritka román stílusú ólomüveg ablakokat.

Vienne ókori színháza – a keresztény korszak legelején (i.sz. 40-50), a római korban épült ez a színház, mely 13 000 néző befogadására alkalmas. Helyreállítása után eredeti funkcióját tölti be, számtalan prózai és zenei előadásnak ad otthont, többek között 1981 óta minden évben zsúfolásig megtelik a jazzfesztiválra (Jazz à Vienne).

Le Corbusier de Firminy központ Saint-Étienne közelében – a modern építészet igazi szimbóluma, a Firminy-Vertben található Le Corbusier központ az építész által létrehozott legnagyobb komplexum Európában. Kultúrházát a közelmúltban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. A Stadionnal, a templommal és az uszodával, a Firminy Vert negyed szívében épült "Test és Lélek Újjáteremtésének Központja" a Lakó épülettel együtt testesíti meg Le Corbusier egyik fő alkotását.

Château de Val (Lanobre közelében) – a Bort-les-Orgues víztározó partján a 15. században épült vár jelenleg egy félszigeten ül a tó partján. Haute-Auvergne egyik legjobban megőrzött és legfigyelemreméltóbb történelmi emléke. A túra különleges élmény, melynek során felfedezhetjük a Szent Balázs tiszteletére szentelt gótikus kápolnát, a monumentális lépcsőt, a gyönyörű reneszánsz kandallókat, a sétát a várfalon és a kilátást a környékre, vagy a virágokkal beültetett díszudvarra.

Château de Grignan – a kastély Drôme Provençale szívében épült, egy sziklás hegyfokon, ahonnan a névadó falura nyílik kilátás. Ez az épület a reneszánsz építészet és a francia klasszicizmus tanúja.

Saint-Nectaire – a név két helységet ölel fel: Saint-Nectaire (le Bas) fürdőhelyet, amely több mint 2 km hosszan húzódik egy zöld völgyben, és Saint-Nectaire régi faluját (le Haut). A Saint-Nectaire-nek otthont adó Cornadore-hegy, melynek neve "víztározót" jelent, a kelta idők óta lakott volt, és a rómaiak termálfürdőket hoztak létre. A "Saint-Nectaire" elnevezés a Cantal és Puy-de-Dôme megyék egy meghatározott területén évszázadok óta gyártott sajtokra is vonatkozik.

Vichy – a "fürdővárosok királynője" épületeinek szépségével és fenséges múltjával. A Chaîne des Puys természetes ásványvizeinek köszönhetően híressé vált Vichy két gyógyászati ​​termálkúrákkal foglalkozó létesítményt tudhat magáénak: az 1903-ban felavatott Thermes des Dômes és a modernebb és tágasabb Thermes Callou. Esténként pedig elmehetünk az operában vagy játszhatunk a kaszinóban.

Lyon – a két folyó partján (Saône és Rhône) fekvő város az UNESCO Világörökség részét képezi, a fények városa, a történelem áradata, a zenei, színházi és mozi fesztiválok kavalkádja. Lyon és környéke kulináris és borászati ​​élmények tárháza. A lyonnais-i parafa fellegvára nem hiába a francia gasztronómia fővárosa. Látnivalók: Place Bellecour - Európa legnagyobb sétálóterét hatalmas fák szegélyezik, télen korcsolyapályát alakítanak ki. A Rhône partján található Grand Hôtel-Dieu. Az egykori kórházat szállodává és áruházzá alakították át sok luxus üzlettel. A La Part-Dieu negyedben Paul Bocuse portréja, a lyoni gasztronómia szimbóluma egy freskón látható. A 2018-ban elhunyt helyi séf emlékét a Halles-Paul Bocuse, a legendás fedett piac őrzi, melynek standjai tele vannak helyi termékekkel. Kihagyhatatlan megálló! Tête d’Or park – több mint 100 hektáros park a város közepén! Ezen kívül 17 hektáros tó, afrikai állatkert, botanikus kert 20 000 fajjal, nyüzsgő rózsakert, évszázados fák, minigolf és pónik a kicsiknek. La Croix-Rousse – a bohém Croix-Rousse városrész egy útvesztőszerű környék fás terekkel, melyek között régi szövőműhelyekből átalakított házak állnak. A Mur des Canuts falfestményen többek között selyemfonókat látunk dolgozni, a Maison des Canuts múzeumban pedig selyemkészítő bemutatókat tartanak. A Boulevard de la Croix Rousse naponta nyitva tartó piacán olívát és sajtot árulnak, a hipszterek a környék ínyenc cukrászdáiba, menő borozóiba és művészeti galériáiba járnak. Operaház – Jean Nouvel építész újjáépítette az eredeti falakon belül, tetején gránit és fa kupolával. Musée de Confluences – a Rhône és a Saône folyók találkozásánál található és már messziről láthatjuk, üveg-, beton- és rozsdamentes acél sziluettjét. Állandó és időszaki antropológiai és természettudományi kiállítások, lenyűgöző, modern építészettel körülvéve. Cathédrale Saint-Jean-Baptiste – pompás középkori székesegyház csillagászati órával és ólomüveg ablakokkal, valamint egy kincstári múzeummal. Basilique Notre-Dame de Fourvière – 19. századi kisebb bazilika négy nyolcszögletű toronnyal, vallásművészeti múzeummal. Magánerőből épült 1872 és 1896 között, városra néző domináns helyen. Az általa elfoglalt hely egykor Traianus római fóruma volt, a forum vetus (régi fórum), így a neve (a francia Vieux-Forum fordítottja). Kívül- belül lenyűgöző a kétszintes templom. és az alsó templomban olvashatjuk Győr város nevét is, mert ki van állítva a győri székesegyházban őrzött Könnyező Szűz Mária kép másolata! A templom látogatása mellett a római kori romok és múzeum valamint az óváros is kellemes élményeket ígér. Théâtre Gallo Romain – szép és karbantartott színház. Nagyszerű kilátás nyílik a városra. Kr.e. 15 körül építettek és i.sz. 120-ban kibővítettek, 10 000 nézőt tudott befogadni. A rómaiak verses felolvasásokat és zenei előadásokat tartottak a kisebb, szomszédos Odéonban. Musée des Beaux-Arts (Szépművészeti Múzeum) – egy 17. századi apátságban, régi és modern festményekkel, szobrokkal és tárgyakkal. A város központi részén található múzeumban olyan figyelemre méltó darabok találhatók, mint Rubens, Rembrandt és Poussin. Érdekes módon a múzeumot sokszínű gyűjteménye miatt gyakran "kis Louvre"-ként is emlegetik. Az egykori bencés kolostor környezete egyedi hangulatot ad.

Beaujolais – Franciaország történelmi borvidéke Lyontól északra. Házak, templomok, kastélyok tarkítják a dombos tájat, mint egy „kis Beaujolaise Toszkána”.

Dombesi tavak – Lyontól északkeletre terül el az ezer tó földje, az első édesvízi haltenyésztő régió. Érintetlen paradicsom a halászoknak és a madárleseknek.

Pérouges – szerepel Franciaország legszebb falvainak listáján, és megértjük miért, ha sétálunk a templomot és a négyzet alakú tornyot körülvevő utcákon. A hangulat hitelesen középkori.

Château de Montmelas – a 12. században épült kastély megőrizte középkori erőd sziluettjét, annak ellenére, hogy a 19. században restaurálták. A birtok 1566 óta gyártja a Beaujolais Village Marquis de Montmelast! Mindenképpen megér egy látogatást és egy borkóstolást!

Annecy – „Savoie Velencéje”, az „Alpok gyöngyszeme” elnevezésekkel büszkélkedő város. Nevezetes lakója volt a városnak Jean-Jacques Rousseau, aki 1728-ban 16 évesen Genfből költözött ide, és itt ismerkedett meg pártfogójával, Madame de Warens asszonnyal. Látnivalók: Palais de I’Isle – a Thiou folyó kis szigetén fekszik. Az 1900-ban történelmi műemlékként nyilvántartott Palais de l'Ile, amelyet gyakran "hajó alakú háznak" neveznek, pénzverde, börtön, bíróság és közigazgatási központ is volt. Eredeti építmény, melynek legrégebbi részei a 12. századból származnak. Jelenleg a helytörténeti múzeum, a Musée de l’Historie d’Annecy működik benne. Château d’Annecy (Annecy-i vár) a folyó déli partja fölé magasodó meredek domb peremére a XII. században várat építettek a genfi grófok, ezt bővítették tovább Savoie hercegei. A francia forradalom után katonai laktanyává alakították, ezt a funkcióját egészen a második világháború végéig megőrizte. Az épületek egy részében a Musée Regional kiállítása tekinthető meg. Église St.-François (Szent Ferenc-templom) – barokk templom, mellette (a jelenlegi szálloda épületében) volt maga az apácakolostor. Itt volt Szalézi Szent Ferencnek, a rend megalapítójának és az első felszentelt nővérnek, a rend első főnökasszonyának, Chantal Szent Johanna Franciska sírja. Mindkettőjüket itt avatták szentté. A templom ma az annecy-i olasz közösség temploma. Église St-Maurice (Szent Móric-templom) – Annecy legrégebbi temploma. A gótikus templomot 1442-ben a dominikánusok rendje emelte. Cathédrale St-Pierre (Szent Péter-székesegyház) – ez volt Szalézi Szent Ferenc temploma, az ifjú Rousseau is énekelt a kórusban, és fuvolázott a katedrális zenekarában. Ancienne palais épiscopal – a katedrálissal egybeépült püspöki palota röviddel a francia forradalom előtt készült. Korábban helyén Mme de Warens asszony háza állt, ahol Rousseau is lakott ifjúkorában, erre emlékeztet az udvaron álló szobra és az épület falán egy emléktábla. Pont des Amours (Szerelmesek hídja) – a Canal du Vassé csatorna felett átívelő híd. Basilique de la Visitation – a Vizitációs rend bazilikája: a város déli része fölé magasodó sziklatetőn álló templom építését 1922-ben kezdte meg a vizitációs nővérek rendje, de csak 1949-ben szentelték fel. Ide hozták át Szalézi Szent Ferenc és Jeanne de Chantal földi maradványait, így a templom nevezetes zarándokhely lett. A két szent életéről a bazilika melletti kis múzeum ad képet. Musée de la Cloche – harangtörténeti múzeum, a város a Paccard öntöde székhelye, amely két évszázada foglalkozik ezzel a mesterséggel. Városháza (Hôtel de Ville) – a tóparti Európa-park szélén. 1855-ben épült, klasszicista stílusban.

 

ALPES – 2 régió osztozik az Alpok területén.

AUVERGNE-RHÔNE-ALPES – a mítikus Mont Blanctól a Portes du Soleil-ig az Alpok esetében csak szuperlatívuszokról beszélhetünk. Itt található a  világ legnagyobb síterüle, az Alpok egyik legszebb kilátása, Európa legmagasabb golfpályája (Chamonix). Nyáron és télen az Alpok garancia arra, hogy élvezzük a francia hegyek által kínált kivételes tájakat. A nem síelők számára hangulatos hegyi gyógyfürdők, hótalpas túrák, napsütötte teraszok állnak mind az aktív, mind a szemlélődők rendelkezésére.

Hol lehet síelni télen? – Savoie és Haute Savoie 112 üdülőhelyével minden igényt kielégítő hegyi nyaralást kínál. Kezdve a 3 völggyel (Trois Vallée), amelyek a világ egyik legnagyobb síterületét mondhatja magáénak. A kifinomult Courchevelben a síelést és a vásárlást ötvözzük, Méribelben hagyományos faházakban merülünk el a szavojai hangulatban, Európa legmagasabban fekvő falujában, Val-Thorens-ben (2300 méter) ismerkedünk a csúcsokkal! A magasság tekintetében Tignes is a dobogó legfelső fokán áll, és Les 2 Alpes, Val d’Isère és Alpe d’Huez mellett azon ritka üdülőhelyek egyike, ahol nyáron is lehet síelni. Avoriaz kiemelkedik építészetével, ahol csak gyalogosan lehet közlekedni (vagy szánnal) és avantgárd a kortárs művészeti kiállítások és zenei fesztiválok szervezésében. Saint-Gervais-ban vagy Chamonix-ban, a híres gleccser kapujában pedig csak fel kell emelni a fejünket, hogy szemügyre vegyük a világ egyik leglegendásabb csúcsát: a Mont Blanc-t.

PROVENCE-ALPES-CÔTE D'AZUR – Ez a tartomány is számtalan pályával várja a síelés szerelmeseit.

Hol lehet síelni télen? – Montgenèvreaz olasz-fancia határon fekszik, és a „Tejút” a maga 400 km-es összefüggő területével lehetőséget kínál mindkét oldal besíelésére. Briançonban érdemes felmenni az Óvárosba, és a Serre Chevalier síterep is kellemes kikapcsolódást ígér. A közelben található Puy-Saint-Vincent is népszerű a magyar síelők körében. A szállások közvetlenül a sípályák mentén épültek. További síterepek: Risoul, Orcières, Les Orres, Pra Loup, Isola, Val d’Allos.

Mit lehet csinálni nyáron az Alpokban? – A hegyek nyáron inkább barangolásra alkalmasak: a több ezer kilométernyi jelzett ösvény túrázásra, hegyi kerékpározásra vagy kerékpározásra csábít; az erdők tökéletes játszóterek a fák tetején rejtőző kalandpályákhoz; a tajtékzó víz pedig arra csábít, hogy kenuban, kajakban vagy tutajon ereszkedjünk le rajta.

PROVENCE-ALPES-CÔTE D'AZUR – a provence-i táj sokak számára a tipikus francia életérzést jelenti. Úgy tűnik, Provence mindent magába foglal, ami a francia életstílusban irigylésre méltó: fantasztikus ételek, domboldalon megbúvó falvak, legendás borok, nyüzsgő piacok, fűszerek, illatok és mediterrán éghajlat. Évtizedek óta kedvelt úti cél, ahol a történelem, a természet, és a gasztronómia ad egymásnak találkát.

Côte d’Azur(Azúrpart) – réges-régen mindenki Francia Riviérának nevezte a Földközi-tenger partjának ezt az elbűvölő szakaszát; majd 1888-ban Stéphen Liégeard használta először a „La Côte d'Azur” nevet, mely aztán ráragadt, a többi pedig történelem. A legendás strandok és az ikonikus városok, az arany, a csillogás és a hitelesség elegánsan megfér egymás mellett a sikátorok, masszívumok vagy titkos öblök kanyarulataiban.

NAGYOBB VÁROSOK:

Aix-en-Provence – Provence egykori fővárosa napjainkban gyógyfürdőhely, a művészetek, a kutak és a platánok városa. A városkép fontos részei az évszázadokkal ezelőtt kialakított, jórészt napjainkban is működő díszkutak. Látnivalók: Cours Mirabeau – az egykori 440 méter hosszú főút, a Cours Mirabeau ma forgalmas sétány, amely kettéosztja a városközpontot. Egyik oldalon a középkori óváros, keskeny, kanyargó utcáival, szűk bejáratú lakóházaival, számtalan üzletével, bárjával és éttermével; a másik oldalon az arisztokratikus Mazarin-negyed, jórészt 17. századi, főleg barokk stílusú palotáival, díszes homlokzatokkal és árnyas kertekkel. Az 1650-es években építették, és később a forradalmi hősről, Mirabeau grófról nevezték el. Cézanne és Zola a Les Deux Garçonsban, a nyüzsgő járdakávézók egyikében lógtak. A leglenyűgözőbb szállodák egyike a Hôtel d'Espagnet (1647) a 38. szám alatt, az aix-i barokk stílus remeke, egy sikeres ruhakereskedő számára építették, aki az arisztokrácia köreibe emelkedett. Fontaine de la Rotonde – az 1860-ban épült Place de la Rotonde, a Cours Mireabeau nyugati szélén található körforgalom központi eleme a csodálatos szökőkút, melynek díszei: oroszlánok, hattyúk, mitikus lények és három női alak (igazságszolgáltatás, mezőgazdaság és művészet). Fondation Victor Vasarely – a városközponttól nyugatra található galériát Victor Vasarely (1906–97) magyar optikai művészetújító tervezte. Egy építészeti remekmű, 16 egymásba nyíló, hatszögletű galériával rendelkezik, amelyek célja a művész 44 padlótól a mennyezetig érő geometrikus műalkotásának megjelenítése és tükrözése. Cathédrale St-Sauveur – 1285 és 1350 között épült a katedrális egy első századi római fórum helyén. A katedrálisban középkori keresztelőkápolna, román stílusú kerengő és egy 1400-as évekbeli triptichon valamint egy 5. századi szarkofág is található. Église St-Jean de Malte – ez a 13. századi gótikus templom Aix Quartier Mazarin negyedében áll, és a Máltai Lovagrend kápolnájaként épült. Ez volt az első ilyen jellegű Provence-ban, és egykor a középkori Provence grófjainak temetkezési helye is volt. 67 méteres toronya van, és ősi kolostorát a csodálatos Musée Granet-vé alakították át. Musée Granet – Dél-Franciaország egyik legjelentősebb képtára. A Máltai lovagrend egykori palotájában, az épület évekig tartó felújítása után, 2006 tavaszán nyitották meg újra. Cézanne emlékmúzeum – a festő egykori műtermében. Figyelem! 2024. április 1-től átmenetileg zárva. Felújítás után előreláthatólag 2025-ben nyit ki újra. Cezanne 1839-ben született Aix-ban, és itt is halt meg 1906-ban. Mindig is mélyen kötődött szülőhazájához, Provence-hoz. A természet nagy megfigyelője, tökéletesen ismerte földje geológiáját. Mindenhol a Mont Sainte-Victoire uralta a tájat. Ez lett a kedvenc témája: 44 olaj és 43 akvarell tanúskodik arról, hogy Cezanne-t elbűvölte a hegy. Amikor Cezanne nem tartózkodott Aix-ban, Estaque-ban élt és dolgozott, egy kis halászfaluban a Földközi-tenger partján, vagy Gardanne-ban. Szüntelenül Provence természetét festette. Értékes tájképeit ma nemzetközi múzeumok vagy magángyűjtemények őrzik.

Arles – Franciaország történelmi városainak egyike. A várost a Camargue kapujának is nevezik. Látnivalók: Arles óvárosa – jellegzetes provence-i hangulata van. Nyitott terek és szűk utcák jellemzik, ahol számtalan kávézó található, itt mindig pezseg az élet. A város romantikus kinézetét a régi, fakónak tűnő, pasztellszínű házainak köszönheti. Arles főtere a Place Republique, amelynek középen egy római kori obeliszk áll. Amfiteátrum – a rómaiak idején Marseilles mellett Arles volt a régió legfontosabb települése, az arles-i római romok az UNESCO világörökségi listáján is szerepelnek Az ókori római amfiteátrum (Arénes) a városközpontban található, egy nagy kerek építmény, amely a korához képest sértetlenül maradt meg – beleértve az eredeti római vízelvezető rendszert, a teraszokat és a galériákat. Az 1. században Augustus uralkodása idején épült, és a római Colosseum ihlette. Részben felújították, szemléltetve, hogyan is nézhetett ki kétezer évvel ezelőtt. A város északi részén található a másik római kori emlék, Konstantin császár termálfürdőjének romjai, bár csak töredéke maradt fenn, de jól szemlélteti, hogy a korabeli fürdők milyen impozáns épületek voltak. Saint Trophime templom – a Place de la Republique-n található a román stílusú Szent Trofi templom, amely a középkori Arles fontos öröksége, szerepel az UNESCO Világörökség listáján. Díszesen faragott kapuja a Végső Ítéletet ábrázolja, a templombelsőben román stílusú részleteket találunk. A templommal szemben található a 17. századi Városháza, valamint a közvetlen mellette a 12-14. századi kolostor bejárata. Vincent van Gogh – a világhírű festő közel két évet élt Arles-ban, amelyet a festészete legtermékenyebb időszakának tartanak. Sajnos a városban egyetlen alkotása sem látható, viszont érdemes felkeresni azt a kávézót, amelyet van Gogh a híres „Café, le soir” festményén ábrázolt. Ma ez a kávézó az egyik legfelkapottabb helyszín a városban, a Place du Forumban található. A festmény pedig Hollandiában a Kröller-Müller Múzeumban tekinthető meg. Bár a 20. század jelentős részében nem kávézóként működött, de az 1990-es években a festményen látható módon felújították, és mint kávézót újranyitották. Az amfiteátrum és a színház mögött található a Vincent van Gogh Alapítvány (Fondation Vincent van Gogh) a Luppe palotában, amely Arles képzőművészeti múzeuma. Gyűjteményében modern festők, és művészek munkái láthatók, időszakos és tematikus kiállításokat rendeznek. Az L’ Espace Van Gogh szintén különleges látnivaló, amelynek udvarát a ” Le jardin de la Maison de Santé a Arles” festmény alapján alakították ki. A hely egykor elmegyógyintézet volt, és a festő a kórházi szobájának erkélyéről festette meg. Ma kulturális központként működik. Luma Arles – Arles modern arca a Luma Arles, vagyis a La Tour (Torony). A Luma Arles projekt része, és az egykori iparterületek helyén hozták létre a Parc Ateliers-nél. A különleges 10 emelet magas toronyépület három fő anyagból áll: üvegből, betonból és acélból. Frank Gehry tervezte, akinek neve jól ismert a bilbaói Guggenheim Múzeum révén. Maga az épület egy 56 m magas csavarodó homlokzatú torony, amelyet fényvisszaverő alumínium lapokkal burkoltak be. 2021-ben nyílt meg, ahol a többcélú terek (művészeti és próbastúdiók, különböző installációs terek) mellett kávézók és éttermek is találhatók.

Avignon – a Rhône folyó bal partján elterülő várost gyakran a Pápák városának is említik, mivel 1309-1377 között a pápai székhelyet – Róma helyett – ide helyezték át. (avignoni fogság). A pápai palota és a híres avignon-i híd 1995 óta az UNESCO Világörökség része. Palais des Papes – a valaha épített legnagyobb gótikus palotát, a Palais des Papes-t V. Kelemen pápa emelte, aki 1309-ben elhagyta Rómát a megválasztása utáni erőszakos rendbontás következtében. Hatalmas léptéke a római katolikus templom középkori hatalmát szemlélteti. A 3 méter vastag falakkal övezett barlangos termei, kápolnái és előszobái ma nagyrészt csupaszok – de a belépőjegyekhez adott táblagépes „Histopad”-ok virtuális valóságban mutatják meg, hogyan nézhetett ki az épület teljes pápai pompájában. A palota hét évtizeden át szolgált a pápai hatalom székhelyeként. A legkiemelkedőbbek közé tartoznak Matteo Giovannetti 14. századi kápolnafreskói, valamint a Chambre du Cerf  terem a középkori vadászjelenetekkel. Pont St-Bénézet – az 1185-ben elkészült 900 méter hosszú híd kötötte össze Avignont Villeneuve-lès-Avignonnal. Többször átépítették, mielőtt az 1600-as években a folyó áradása elvitte és 22 nyílásából csak 4 maradt. A hidat az ismert gyermekdal „Pont d'Avignon” néven említi: "Sur le pont d'Avignon/L'on y danse, l'on y danse..." ( Az Avignon hídon mindenki táncol…) és tette ismertté a világban. Musée du Petit Palais – a 14. és 15. századi érseki palotában ma 13-16. századi olasz vallási festmények kiemelkedő gyűjteménye található olyan művészektől, mint Botticelli, Carpaccio és Giovanni di Paolo – a leghíresebb Botticelli La Vierge et l’Enfant (1470) képe.

Marseille – Franciaország második legnagyobb városa és legnagyobb kikötője,a régió székhelye. Látnivalók: Basilique Notre Dame de la Garde – Marseille legmagasabb pontját, a La Garde-ot (154 m) elfoglaló, pazar 19. századi római-bizánci bazilika Marseille leglátogatottabb műemléke. A 16. századi erőd alapjaira épült, amely maga is egy 13. századi kápolna bővítése volt. A bazilikát színes márvány, remek bizánci stílusú mozaikok és a La Bonne Mère (A jó anya) védelme alatt hajózó hajókat ábrázoló falfestmények díszítik. A campanile (harangtorony) tetejét 9,7 méter magas, arany Szűz Mária-szobor koronázza meg, 12 méter magas talapzaton, a dombtetőn pedig 360 fokos panoráma nyílik a városra. A bazilika meredek 1 km-es sétára található a Vieux kikötőtől. Vieux Port – a hajók évezredek óta kötöttek ki Marseille-ben, a nyüzsgő Vieux kikötőben. A fő kereskedelmi kikötőket az 1840-es években áthelyezték Joliette területére, de a régi kikötő továbbra is virágzó kikötő a halászhajók, sétahajók és turistahajók számára. A St-Jean és St-Nicolas erődök által őrzött kikötő mindkét oldalán bárok, sörözők és kávézók találhatók, a Thiars és a Cours Honoré d'Estienne d'Orves környékén, ahol késő estig tartanak az események. A mozgássérült (vagy kimerült) városnézők számára egy kikötői komp is rendelkezésre áll. Le Panier – Marseille legrégebbi negyede, egy kisváros a városban, egy kőhajításnyira a régi kikötőtől. Meredek utcáiról és épületeiről kapta a becenevet. Falusias és művészi hangulata, hűvös, rejtett terei és napsütötte kávézói élvezetessé teszik a felfedezést. A II. világháború pusztulása után újjáépített, szaggatott utcácskái kézműves üzleteket, műtermeket és sorházakat rejtenek. Központja a La Vieille Charité, ahol olyan építészeti és történelmi kincsek találhatók, mint a Hôtel-Dieu, a La Maison Diamantée, a Notre-Dame-des-Accoules templom vagy a Daviel pavilon. Cité Radieuse Le Corbusier – híres építészeti projekt, amelyet Le Corbusier tervezett 1947 és 1952 között a függőleges falu avantgárd elve alapján. Lakóegység, belső utcák, bevásárlóközpont, irodák, cukrászda és szálloda, valamint az esetenként művészi térré alakított tető. Az egész hét emeleten terül el az UNESCO Világörökség részeként. Palais Longchamp – 19. századi közterület állatszobros, gazdagon díszített vízeséssel és dekoratív csatornával. Bal szárnyában a Marseille-i Szépművészeti Múzeum, a jobb szárnyában pedig a Természettudományi Múzeum található, mindkettőt pompás oszlopsor köti össze. Frioul szigetei – a 4 sziget: Pomègues (a legnagyobb), Ratonneau, Île d'If és Île de Tiboulen. Nagyon közel vannak Marseille városához, és a finom homokos strandok, türkizkék öblök, vad és védett növényzet nyugalmat sugároznak. Pomègues egyik varázslatos helye a „Tahiti tengerpart” nevet viseli. A búvárkodás szerelmesei delfinekkel, polipokkal és még teknősökkel is találkoznak. Három sziget hajóval is megközelíthető, köztük If szigete és annak francia erődítménye, amely I. Ferenc király parancsára épült. Ebben az egykori börtönben volt a kitalált Edmond Dantès, Alexandre Dumas Monte Cristo grófjának hőse.

Nizza – a Côte d'Azur régió fővárosa. Történelme az ősidőkre vezethető vissza, a neandervölgyi ember maradványait a várostól keletebbre fekvő Lazaret-barlangban tárták fel. Nizza városát görög telepesek alapították i.e. 400-ban. A város ma számtalan látnivalóval várja a látogatókat. Óváros – sötét, keskeny, kanyargós sikátorok jellemzik. Az elrendezés alig változott az 1700-as évek óta, és mára tele van csemegeboltokkal, éttermekkel, butikokkal és bárokkal, de a központi hely továbbra is a Cours Saleya: egy hatalmas piactér, amely nyáron állandóan nyüzsög. Az élelmiszerpiac, virágpiac, illetve hétfőnként bolhapiac található itt. Cathédrale Ste-Réparate – 17. századi barokk katedrális festményekkel, 3 orgonával, oltárral és a mártír Szent Reparáta (a város védőszentje) földi maradványaival. Cathédrale Saint-Nicolas de Nice – bizánci stílusú ortodox templom Nyikolaj Alekszandrovics nagyherceg halálának helyszínén. 1902 és 1912 között épült, hogy elég nagy templomot biztosítson a növekvő orosz közösség számára. Ez a katedrális színes hagymakupolákkal és gazdag, díszes belsővel a legnagyobb orosz ortodox templom Oroszországon kívül. Musée Matisse – a városközponttól 2 km-re északra, a lombos Cimiez negyedben található múzeum Matisse munkáinak lenyűgöző választékát tartalmazza, beleértve az olajfestményeket, rajzokat, szobrokat, kárpitokat és Matisse híres papírkivágásait. Az állandó gyűjtemény egy vörös, 17. századi genovai villában látható. A futurisztikus alagsori épületben időszaki kiállítások vannak. Matisse-t a park túloldalán található Monastère Notre Dame de Cimiez kolostorának temetőjében temették el feleségével, Amélie-vel együtt. Musée Masséna – 1921-ben nyílt meg, a történelmi Villa Massénában, a híres Negresco szálloda mellett. A tenger felől Édouard André által megálmodott gyönyörű kert fogadja a látogatót. Eredetileg Victor d'Essling herceg (Napóléon egyik kedvenc tábornokának, Maréchal Massena unokája) nyaralójaként épült ez a pazar belle époque épület a város egyik ikonikus építészeti nevezetessége. 1898 és 1901 között épült, neoklasszicista stílusban, olaszos csavarral, és ma egy lenyűgöző múzeum, amely a boldog békeidőkig mutatja be a Riviéra művészetét, például Napóleon halotti maszkját. Hôtel Negresco – 1912-ben Henri Negresco román fogadósnak épített, nevezetes épület, amely a Promenade des Anglais hatalmas sétányára néz. Rózsaszín kupolája és pazar homlokzata klasszikus stílusú. Palais Lascaris – 17. századi barokk épület, amelyet flamand faliszőnyegek, fajansz és freskók díszítenek, valamint korabeli hangszergyűjtemény található. Promenade des Anglais– Nizza leghíresebb tengerparti szakasza ez a hatalmas, kikövezett sétány, amely az angol emigráns mecénásokról kapta a nevét, akik 1822-ben fizettek érte.2015-ben Nizza városa benyújtotta a Promenade des Anglais-t az UNESCO világörökségi státuszának jelöltjeként – a folyamat akár 10 évig is eltarthat. Musée National Marc Chagall – a fehérorosz festő (1887–1985) különös, álomszerű és sokszor nyugtalanító alkotásai láthatók ebben a múzeumban, amely a festő munkáinak legnagyobb közgyűjteményével rendelkezik.

Toulon – egy szinte teljesen zárt kettős öböl partján fekszik, a szárazföld felől pedig hegyek koszorúzzák a várost. Nemcsak a francia flotta legnagyobb támaszpontja a Földközi-tengeren, hanem fontos ipari, oktatási és kulturális központ. A város mégiscsak főképpen a cols bleus, a kékgallérosoknak is nevezett haditengerészek városa. Látnivalók: Museé Naval – a Tengerészeti Múzeum, melynek bejáratául egy hatalmas díszkapu szolgál, a kapu neve Arsenal és 1738-ban készült, ez egyben a haditengerészeti fegyverraktár és bázis díszkapuja is. Église St-Louis – 18. századi kupolás templom. Darse Neuve – a kikötő egy része, mely 1680-1700 között épült katonai célokra, manapság a kirándulóhajókat fogadja. Église St-François-de-Paule – 1744-ben épült templom. A régi városháza - Pierre Puget szobrászművész két hatalmas Atlasz-figurájával, az egyik az erő, a másik a fáradtság ábrázolása. Cathédrále St-Marie – 1740-ben épült székesegyház. Fontaine des Trois Dauphins – 1782-ben készült szökőkút, Jean Chastel tervei által. Operaház – nézőtere 1800 látogató befogadására képes. Mont Faron – a város fölé magasodó hegy, legmagasabb pontja 584 méter, tetején kilátópont. Az itt álló egykori erődben rendezték be Dél-Franciaország felszabadításának emlékmúzeumát (Musée-Memorial du Débarquement)

KISEBB VÁROSOK, FALVAK:

Orange,Théâtre Antique – Orange monumentális, Unesco által védett római színháza kétségtelenül Franciaország egyik leglenyűgözőbb római látnivalója. Egyike annak a három ép római színháznak, amely a világon megmaradt (a másik kettő Szíriában és Törökországban található), mérete pedig lenyűgöző: 10 000 néző befogadására tervezték, színpadfala 37 méter magas, 103 méter széles és 1,8 méter vastag. Nem csoda, hogy XIV. Lajos „királyságom legszebb falának” nevezte. Fénykorában a színház valóban látványos lehetett: szobrokkal és faragványokkal borítva, mozaikokkal és márványlapokkal gazdagon díszítve. A kísérletek kimutatták, hogy a falat kifejezetten a hang visszaverésére tervezték.

St. Rémy – Site Archéologique de Glanum, római város maradványai, a galliai mindennapi életbe enged bepillantást. A Kr. u. 27 körül alapított római városban feltárták a maradványokat: fürdők, vízvezetékek, fórum, oszlopok, piactér, templomok és házak láthatók az ásatási területen. St-Rémytől 2 km-re délre két emlékmű jelzi a bejáratot – egy mauzóleum (i. e. 30 körül) és Franciaország legrégebbi diadalíve, amelyet Kr. u. 20 körül építettek.

A város híres szülöttje Michel de Nostredame, más néven Nostradamus (1503-1566), akinek szülőháza még ma is látható.

Moustiers-Sainte-Marie – a kerámia földje.A Verdon-szoros bejáratánál Moustiers-Sainte-Marie falu kecsesen dől egy sziklának. Itt a kerámia a hagyomány. Ha többet szeretne megtudni erről, látogasson el a Fajanszmúzeumba. Mintegy húsz butik kínál változatos, letisztult és színes darabokat.

Baux-de-Provence – az Alpilles Regionális Természeti Park szívében elhelyezkedő falu sziklás nyúlványa 22 műemlékével páratlan kulturális gazdagságnak ad otthont. A Château des Baux romjai elvezetnek a kastélyhoz. Igazi elmerülés a középkori provence-i falu mindennapjaiba. Nem szabad kihagyni a Saint-Vincent des Baux templomot sem. Részben troglodit, modern ólomüveg ablakaival tűnik ki, amelyeket a híres üvegkészítő, Max Ingrand tervezett. Végül pedig látogassuk meg a Carrières de Lumières-t, amely egy elképesztő hely, ahol a régi kőbánya falaira vetítik a képzőművészeti alkotásokat zenei aláfestéssel.

Gordes – Franciaország legszebb falvai közé sorolják. Változó fényével festők kedvelt alkotóhelye, nyáron számos kiállítást látogathatnak a turisták. Itt alkotott sok éven át Victor Vasarely, André Lhote, Marc Chagall és Jean Deyrolle. Vasarely saját költségén renováltatta Gordes várát, ahol didaktikai múzeumot létesített. A múzeum 1996-ban megszűnt, amikor Vasarely 500 alkotását átvitték az Aix-en-Provence-i Vasarely Alapítvány múzeumába. Nem szabad kihagyni a Caves du Palais Saint Firmin-t sem, ahol régészeti maradványok találhatók, és egy igazi múzeum a város alatt. Gordes határában állnak a borie-k, kőkunyhók, a kelta–ligur építészet emlékei. Az álboltozatú, habarcs nélkül, szárazkőből összerakott legrégibb viskók a 17. századból származnak. A pásztorok beállónak, menedéknek használták, gabonát tároltak bennük, sőt laktak is a kunyhókban.

Ménerbes – a falu a szelíd provence-i életmódot testesíti meg. Rendkívül híres a szarvasgomba piaca.

Abbaye de Sénanque –aGordes-tól északra, a provence-i völgy mélyén található Sénanque apátság a primitív ciszterci építészet egyik legtisztább példája. Csakúgy, mint a 12. században, jelenleg is ciszterci szerzetesek közössége él a Sénanque-i apátságban, még mindig Szent Benedek útmutatását követve. A szerzetesek úgy döntöttek, hogy megnyitják az apátságot a látogatók előtt. A túrák során a szerzetesek a kolostori zárt térben tartózkodnak, ahol folyamatosan imádkoznak. A középkori épületet megtöltötték érdekes, edukatív, könnyen fogyasztható és technikailag tökéletesen kivitelezett audiovizuális és valóságos tartalommal.

Roussillon – Franciaország egyik legszebb faluja. Különféle árnyalatú, lenyűgöző okker színű házak állnak az aranyos terek, utcák, butikok, művészeti galériák és kávézók körül.

A falu magasan egy gerinc tetején fekszik, alatta mély kanyonnal. A kanyon egykor kőbánya volt, és az okker változó színeit használták az itteni házaknál. Ennek eredményeként Roussillonban mindenhol olyan színes, mint egy művész palettája, ahol a házak a terrakotta narancstól a sötét rózsaszínig, a meleg sárgáig és a mélyvörösig terjednek. Minden házat színes redőnyök és festett ajtónyílások egészítenek ki. Mindez a tiszta kék nyári égbolt és az élénkzöld fák között igazán varázslatossá teszik Roussillon táját. A Le Sentier des Ocres (A kanyon) az egykori okkerbánya Roussillon mellett. A kanyon hihetetlenül mély, mivel sok éven át okkert (természetes agyagot) bányásztak. A völgy mára a látogatók ösvényévé változott. A leglenyűgözőbb az agyag színeinek elképesztő változatossága.

Grasse – a Cannes-tól északra fekvő dombokon Grasse városa a 16. század óta az illatszer szinonimája, és a város még mindig körülbelül 30 gyártónak ad otthont – ezek közül néhányan vezetett túrákat kínálnak gyáraikban. Musée International de la Parfumerie – ez a nyüzsgő múzeum egy műalkotás: egy 18. századi, modern üvegszerkezettel kibővített kastélyban található, amely három évezredes parfümtörténetet követ vissza gyönyörűen bemutatott műtárgyakon (köztük Marie Antoinette utazótáskáján), palackokon, videókon és vintage plakátokon keresztül. A múzeum érdekes betekintést nyújt az iparág fejlődésébe. Domaine de Manon – a virágfarm Grasse központjától 7 km-re dél-keletre, Plascassier kis falujában található. A rózsát és a jázmint három generáció óta termesztik itt, és a gazdaság mára kizárólag a Diornak szállít. A túrákra csak virágzás idején kerül sor: május elejétől június közepéig a rózsa, augusztus végétől október közepéig a jázmin szedésekor. Musée Fragonard – Grasse fő sétálóutcájában, egy elegáns, 17. század végén épült vidéki kastélyban, amely csodálatos kerttel büszkélkedhet, a híres grasse-i festő, Jean-Honoré Fragonard (1732–1806) és leszármazottai alkotásainak adnak otthont. Marguerite Gérard, Fragonard sógornője és pártfogoltja, valamint Jean-Baptiste Mallet, egy másik Grasse-i születésű festő képei töltik be az 1. emelet több helyiségét. A harmadik emeletén található Parfümmúzeumot 1975-ben avatták fel. Grasse városában ez volt az első parfümmúzeum, amely akkoriban különösen merész kezdeményezés volt. A gyártási műhelytúra után a látogatók olyan antik tárgyakat tekinthetnek meg, melyek az ókortól napjainkig mesélik el a parfüm történetét. Értékes parfümtárgyak (egyiptomi pirosító kanalak, középkori pomanderek stb.), festmények és antik provence-i bútorok között. A francia „pomme d’ambre” vagy borostyánalma, amelyet gyakran negyedekre osztottak, száraz parfümök vagy kis illatos szivacsok szállítására használták. Az övön, medálként vagy kézben tartott pomanderek ruhadarabok voltak, és valódi ékszerként készültek. A Grasse régióban bergamottfákat termesztenek parfümkészítés céljából, a helyi kézművesek a gyümölcs illatos héjából kis dobozokat készítettek. A bergamotokat finom tájképek, jelenetek díszítik. A parfümmúzeum rendkívül szép gyűjteményt kínál ezekből a dobozokból.

Lourmarin – levendula- és virágillatú sávjaival, okkersárga tetőivel és nyáron nyüzsgő teraszaival Lourmarin határozottan provence-i hangulatot áraszt! A Château de Lourmarin („Provence-i kis Villa Medici”) kastélyban a 16-19. századból származó bútorok, metszetek, műalkotások és hangszerek gyűjteményeit állítják ki. Főszezonban a Château de Lourmarin fiatal művészeket támogat, akik így „anyagi gondok nélkül” teljes mértékben az alkotásra koncentrálhatnak.

Tourtour – Tourtournak sikerült megőriznie régi lelkét. 630 méteres magasságban fekszik, macskaköves utcák, és még működő olajmalom található a faluban, valamint csodálatos panoráma nyílik Var-ra és Haute-Provence-ra

 

A PART MENTI TELEPÜLÉSEK SORÁT OLASZORSZÁGTÓL INDULVA MUTATJUK BE:

Menton – a Côte d'Azur utolsó állomása Olaszország előtt. Menton tengerparti városa bepillantást enged abba, hogy milyen lehetett a Riviéra élete a fejlesztők beköltözése előtt. Napos éghajlatával, árnyas utcáival és pasztell kastélyaival ez az egyik legvonzóbb város az egész tengerparton. Menton óvárosa pasztellszínű épületek kavalkádja. Basilique St-Michel Basilique Saint-Michel Archange – a Place du Cap-tól egy lépcsősor vezet Dél-Franciaország legnagyszerűbb barokk templomához, a 17. századi itáliai bazilika St-Michel Archange-hoz. Olívazöld és okker színű homlokzatát egy 35 méter magas óratorony és 53 méter magas torony (1701–2003) szegélyezi, előtte pedig egy nagyszerű, fekete-fehér kavicsos mozaikokkal díszített tér. Az egész együttes lélegzetelállító – különösen felülről nézve, a távolban megcsillan a Földközi-tenger. Musée Jean Cocteau Collection Séverin Wunderman – Séverin Wunderman műgyűjtő 2005-ben mintegy 1500 Cocteau-alkotást adományozott Mentonnak azzal a feltétellel, hogy a város egy erre a célra szolgáló Cocteau-múzeumot épít. És milyen múzeumot épített Menton: ez a futurisztikus, alacsony épület egy csodálatos hely Cocteau eklektikus munkáinak megértéséhez. Gyűjteményében rajzok, kerámiák, festmények és filmművészeti alkotások találhatók, a kiállítások évente váltakoznak. Salle des Mariages – 1957-ben Jean Cocteau a mentoni városházán belüli házassági anyakönyvi hivatalt a padlótól a mennyezetig díszítette, a falakat kavargó rajzokkal borította be, és leopárdmintás szőnyeget, aloe-vera lámpaernyőket és piros foteleket helyezett el. 2018-ban a csarnokot egy teljes felújítás után újra megnyitották.

Mentonban felfedezzük a híres citromot. Enyhébb íze és intenzívebb aromái a legnagyobb szakácsok körében is népszerűvé teszik. Minden évben egy színes karnevállal, a „La Fête du Citron de Menton”-nal ünneplik.

Roquebrune-Cap-Martin – építészeti felfedezések, meglátogatva a „Cap Moderne” három műemlékét: a Le Corbusier faházat, ahol a híres építész nyáron élt, a L'Étoile de mer faházat és Eilleen Gray tervező E-1027 villáját. Az Eileen Gray és Jean Badovici, az építész barátja által tervezett E-1027-es villában való tartózkodása során Le Corbusier találkozott Thomas Rebutatoval, aki 1951-ben megengedte neki, hogy építsen egy faházat a kis étterme mellé. Az építész ezt a munkát Charles Barberis korzikai asztalosra bízta, aki Ajaccióban előregyártotta és a helyszínen szerelte össze a fa alkatrészeket. A Le Cabanon volt a csúcspontja Le Corbusier munkájának a racionális és funkcionális életteret minimálisra csökkentve. Minden elfér egy 3,66 x 3,66 méteres és 2,26 méter magas négyzet alakú cellában. Le Corbusier a 15 m2-es területet pihenősarokkal, munkaterülettel, WC-vel és mosdóval látta el. A bútorok egy ágyra, egy asztalra és egy kis tárolóra redukálódnak.

Le Corbusier a padlót sárgára, a mennyezetpaneleket zöldre és pirosra festette; 1956 júliusában falfestménnyel díszítette a bejáratot, amely az öbölre nézve az egyetlen luxus ebben a „csónakkabinban”. 1954-ben a telek túlsó végén, a Cabanonnal szemben Le Corbusier felépített egy kunyhót, amelyet „munkaszobának” nevezett. Az építész fokozatosan elfoglalta a kültéri tereket – növényeket termesztett, kültéri zuhanyzót rögtönzött egy egyszerű kerti tömlővel stb. 1957-ben úgy fejezte be ezeket a fejlesztéseket, hogy öt egységet ajándékozott a Cabanon telephely tulajdonosának, Thomas Rebutatonak.

Monaco, Monte Carlo – Monaco, hivatalos nevén Monacói Hercegség (Principauté de Monaco) egy önálló és független városállam, a világ második (a Vatikán után) legkisebb országa, amely Franciaország és a Földközi-tenger közé ékelődik a francia Riviérán. Egyedül Franciaországgal határos. Területe, amely szinte csak Monaco városából áll, a világ legsűrűbben lakott országa. Monaco adóparadicsom mind a lakosság, mind a helyi bejegyzésű cégek számára. 1292 óta a Grimaldi-ház uralkodik a hercegségben. A jelenlegi uralkodó II. Albert. Látnivalók: „Le Rocher” – Monaco egyetlen része, amely megőrizte eredeti óvárosát, kis, szeles középkori utakkal kiegészítve. Az óváros egy pisztoly alakú sziklán emelkedik az ég felé, stratégiai elhelyezkedése a tengerre néz, amely a Grimaldi-dinasztia fellegvára lett. Különféle lépcsők vezetnek fel a Le Rocher-ig; a legjobb út felfelé a Rampe Majoron keresztül vezet, amely a kikötő közelében lévő d'Armes helyről indul. Útban felfelé látható a néhai Rainier herceg szobra, amint lenéz szeretett Monacójára. Kees Verkade holland művész készített 2013-ban. Palais Princier de Monaco – a Le Rocher tetején a 13. században erődként szolgáló épület a Grimaldi család magánpalotája, melyet a kék sisakos, fehér zoknis Carabiniers du Prince gárda véd, az őrségváltásra minden nap 11.55-kor kerül sor, amikor tömegek gyűlnek össze a kapuk előtt nézni és fotózni. A palota nagy része nem látogatható, de a közönség előtt megnyitott termekben bepillantást nyerhetünk a királyi életbe, megtekinthetjük a család által az évszázadok során gyűjtött pazar bútorokat és felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat. Cathédrale de Monaco – a tömeg folyamatosan halad el Rainier herceg és Grace hercegnő virágokkal díszített sírja mellett, melyek az 1875-ös monacói román-bizánci katedrális kórusában találhatók. Musée Océanographique de Monaco – a világhírű aquarium, amelyet I. Albert herceg (1848–1922) alapított, 1910 óta drámaian egy szikla széléhez ragadva fogadja a látogatókat. Középpontja az akvárium egy 6 méter mély lagúnával, ahol a cápákat és a tengeri ragadozókat korallzátony választja el a színes trópusi halaktól. Az akváriumban összesen körülbelül 90 tartály található, bennük 450 mediterrán és trópusi faj. A kültéri teknőstartály lehetővé teszi a nyilvánosság számára a tengeri teknősök megfigyelését, miközben a tengerbiológusok a sérült állatok rehabilitációján dolgoznak. Jardin Exotique – a világ legnagyobb pozsgás növény- és kaktuszgyűjteményének otthona, a kis tüskésektől a 10 méter magas afrikai kandeláberekig. Grotte de l'Observatoire – az őskori, cseppkő- és cseppkőcsipkés barlang az egyetlen Európában, ahol lefelé haladva emelkedik a hőmérséklet. Roseraie Princesse Grace – a 2014-ben alaposan megújított, több mint 4000 rózsabokorból álló dús gyűjtemény – a szomszédos Parc Fontvieille-vel együtt tavasszal pompázik, sokszínű rózsák kúsznak fel a lugasokra, és veszik körül az olajfák törzsét és ágait. Casino de Monte Carlo – Monte Carlo legendás márvány-arany kaszinójába bekukucskálni elengedhetetlen Monacóban. A látogatók előtt minden reggel nyitva tartó épület, beleértve az exkluzív szalonokat is, Európa legpazarabb példája a belle époque építészetnek. III. Károly herceg vezette a kaszinó fejlesztését, és 1866-ban, három évvel a beiktatása után, megalkották a „Monte Carlo” nevet – ligúrul „Károly-hegyet” a herceg tiszteletére. A kaszinó gyakori ügyfelei számára elérhető szalonok privátok, de ugyanazokat az asztali játékokat kínálják, mint a nyilvános termek, csak exkluzívabb környezetben, nyerőgépek nélkül. A szuperprivé szalonokban, ahol a James Bonde-féle profik játszanak a határ valóban a csillagos ég. Edzőcipő szigorúan tilos, és a férfiak részére a játéktermekben esténként a zakó és a nyakkendő kötelező.

Cap d'Ail – virágos és zöldellő kertekkel körülvett hatalmas és fényűző ingatlanok tengerre néző kilátással. A tengerparti ösvényen kalandozunk, ez egy 3,5 km-es séta, kilátással az azúrkék tengerre és a Belle Epoque villákra, melyek között bújik meg a Villa des Camélias, Cap d’Ail múzeuma. A közeli La Mala gyönyörű, de aprócska strandjáról kilátás nyílik a Saint-Jean-Cap-Ferrat-félszigetre.

Eze – a francia Riviérán, de kicsit beljebb, a hegyoldalban fekszik a történelemmel átitatott és nemzetközi hírű város. Középkori falujával, egzotikus kertjével, illatszereivel, strandjaival és kivételes helyszínével a turisták kedvelt úticélja. Fort de la Revère – a közvetlenül Èze felett magasodó erődből tökéletes a 360 fokos kilátás. Az erődöt 1870-ben építették Nizza védelmére (a második világháború alatt szövetséges fogolytáborként működött). A környező Parc Naturel Départemental de la Grande Corniche védett területen több tucat ösvény található. Jardin Exotique d’Èze – a falu legjobb panorámája ebből a kaktuszkertből nyílik, amely a sziklás dombtetőn fekvő falu felső részén található.

Beaulieu-sur-Mer – a Villa Kérylos, egy ókori görög stílusú épület, amelyet a 20. század elején emelt egy rajongó.

Villefranche-sur-Mer – a Quai de l'Amiral Ponchardier partmenti sétányon bárok és éttermek hosszú sora található. Kihagyhatatlan: az Óváros utcáinak útvesztőjében barangolni, a Jean Cocteau-rajongóknak pedig a Saint-Pierre kápolna, amelyet a művész 1957-ben díszített fel. La Citadelle – Villefranche impozáns fellegvárát lenyűgöző építészete miatt érdemes meglátogatni. Savoya hercege építette 1554 és 1559 között az öböl védelmére, falai között ma a városházát, a gondosan karbantartott nyilvános kerteket és számos ingyenes múzeumot találunk. A kilátás a tengerre fenséges.

Saint-Jean-Cap-Ferrat, Villa Ephrussi de Rothschild – ezt a villát Béatrice Ephrussi de Rothschild bárónő rendelte meg 1912-ben, egy remek, belle-époque épület. Lelkes műgyűjtő volt, és a villa tele van Fragonard-festményekkel, XVI. Lajos bútoraival és Sèvres-i porcelánnal. Erkélyéről kilenc gyönyörű tematikus kert tűnik fel, mint egy hajófedélzet. A tavasszal lenyűgöző spanyol-, japán-, firenzei-, kő-, kaktusz-, rózsa- és franciakertben kellemes sétát lehet tenni – a tengerre néző kilátás fantasztikus, a szökőkutak pedig 20 percenként „táncolnak” klasszikus zenére.

Cagnes-sur-Mer – a zöldövezetben elmerülő „Le Domaine des Collettes” Cagnes-sur-Merben az ízületi gyulladásban szenvedő Renoir (1841–1919) otthona és stúdiója volt 1907-től haláláig. Feleségével és három gyermekével élt ott, a ház pedig a gyéren bútorozottság ellenére is csodálatosan hangulatos. A kiállításon pár eredeti festmény is látható, köztük a Les Grandes Baigneuses (A fürdőző nők, 1892) egy változata, valamint számos szobor, levél, fotó, dokumentum és a művész tolószéke. A villa kertje gyönyörű, tele van színes virágokkal, valamint olaj- és citrusligetekkel.

Saint-Paul-de-Vence – középkori, dombtetőn fekvő falu, melyet sáncok vesznek körül. A függönyfalak és bástyák I. Ferenc megrendelésére épültek az 1540-es években, egy kilométeres kerületet alkotva, amely a 16. század óta csak csekély módosításokon ment keresztül. Tervezője Jean de Saint-Rémy, a tüzérség parancsnoka és az erődítések szakértője. Érdekes módon a Saint-Paul de Vence-i sáncok a legelső Franciaországban emelt bástyás erődítmények közé tartoztak, amelyeket egy francia építész tervezett. A Sainte-Claire kápolna teréről kellemes kirándulást tehetünk a faluban. A 12-14. századi őrtorony Saint-Paul-de-Vence legrégebbi építménye. A Chapelle des Pénitents Blancs kápolnát Folon művei díszítik. Jean-Michel Folon – a belga művész a 70-es évek közepén fedezte fel Saint-Paul de Vence-et. A falusi kézművesekkel való szoros együttműködése, ólomüveg tervei, szobrai és a fény iránti rajongása mind kulcsfontosságúak világának és művészetfelfogásának megértéséhez. A White Penitents' Chapel volt Jean-Michel Folon utolsó projektje 2005-ben bekövetkezett halála előtt. Ez egyben az utolsó kápolna a Midiben, amelyet művész díszített. A place de la Grande Fontaine téren állt a régi piac, amely a falu szívében található. Hatalmas szökőkútjánál (1850) mindenki szívesen megáll egy kis felfrissülésre. Az Eglise Collégiale templomot többször átépítették, de a templom megőrizte román stílusú kórusát, 17. századi elrendezését és gazdag barokk díszítésű oldalsó kápolnáit. Ebben a gyönyörű faluban találkozott és házasodott össze Simone Signoret és Yves Montand. Montand gyakran játszott Lino Ventura-val pétanque-ot a Place du jeu de Boules téren, melyet öreg platánok szegélyeznek. A 20. század legnagyobb művészei, mint pl. Matisse, Chagall, Picasso, Braque, Léger, Calder fordultak meg a Colombe d’Or fogadóban, amely ma egy múzeum és fogadó is egyben.

Fondation Maeght – provence-i természeti környezetben, a hegytetőre épült múzeum és szoborkert 20. századi művészek (Calder, Miró, Chagall) alkotásait mutatja be fenyőfák árnyékában, kakukkfű és rozmaring illatával körülvéve, csodálatos kilátással a nizzai tengerpartra. A Maeght házaspár (Aimé és Marguerite) 1950-ben költöztek Saint-Paul de Vence-be Párizsból, és 40 év évig a kultúrát és a művészetet népszerűsítették ezen a vidéken. Mindketten a falu temetőjében nyugszanak. Chagall1949-ben vett egy házat Vencében, a Matisse-kápolna közelében, és 1962-ben feldíszítette a Notre Dame de la Nativité katedrális egyik kápolnáját. Az 1950-es évek végétől részt vett a Maeght Alapítvány létrehozásának projektjében, amely 1964-ben nyílt meg Saint-Paul de Vence-ben. Marc Chagall munkái hatalmas helyet foglalnak el a Maeght Fondation gyűjteményében. Marc Chagall 1985. március 28-án hunyt el. Saint-Paul de Vence temetőjében nyugszik, kilátással a Földközi-tengerre.

Vence, Chapelle du Rosaire – a rózsafüzér-kápolnát (Matisse-kápolna) Henri Matisse készítette a domonkos nővérek számára. Kívülről diszkrét, Vence gyakran napos környezetébe tökéletesen illeszkedő Matisse-kápolnát csak fehér-kék cseréptetőjéről és 13 méter magas kovácsoltvas keresztjéről vesszük észre. A három színből (sárga, zöld és kék) összeállított nagy ólomüveg ablakok fénnyel árasztják el a fehérre meszelt falakat és a 3 nagy festmény fekete vonalakkal fehér kerámián, amelyek Szent Domonkost, a születést és a keresztutat ábrázolják.

Antibes – csónakokkal díszített kikötőjével, 16. századi sáncaival és szűk, virágokkal díszített macskaköves utcáival nem csoda, hogy a gyönyörű Antibes oly sok művész és író szívét rabolta el: köztük Graham Greene, Max Ernst és Picassot is. Látnivalók: Vieil Antibes – az Óváros középkori falakkal övezett, utak és árnyas terek kereszteződése kellemes hely a barangoláshoz. A csodálatos Marché Provençal a régi Antibes dobogó szíve, amelyet egy 19. századi öntöttvas tető véd, és tele van bódékkal, ahol olívabogyót, sajtot, zöldségeket, tapenádokat és más provence-i finomságokat árulnak. Az óváros peremén a tengerfalakról nyíló kilátás egészen Nizzáig és a havas Alpokig nyúlik. A sáncnak egy része a du Verdun térre néz. Musée Picasso – a 14. századi Château Grimaldi Picasso műterme volt 1946 júliusától decemberéig, és most a munkáinak és a művészről készült lenyűgöző fotóknak ad otthont. A kiállított tárgyak sokfélesége – litográfiák, festmények, rajzok és kerámiák – megmutatja, milyen sokoldalú és kíváncsi művész volt Picasso. Musée National Picasso 'La Guerre et la Paix' – Picasso mindenhol megtalálható Provence-ban, beleértve ezt a modern múzeumot, amely Antibes-tól 7 km-re nyugatra található, és amelynek középpontjában a művész utolsó nagy politikai munkája áll: a Chapelle La Guerre et La Paix (Háború és béke kápolna), amely 1952-ben rétegelt lemezre festett drámai falfestmények gyűjteménye, egy 12. századi, használaton kívüli kápolna falaira ragasztva Vallaurisban. A kis fazekasfalu művészi hangulata 1947-ben Vallaurisba csábította Picassót, ahol 1948 és 1955 között telepedett le, és mintegy 4000 kerámiát gyártott. Fort Carré– 16. századi csillag alakú erőd, az egyik Bond film forgatási helyszíne.

Cannes leghíresebb eseménye az immár közel 2 évszázada megrendezésre kerülő Nemzetközi Filmfesztivál, ahol sztrárok pózolnak és vonulnak a vörös szőnyegen. De a csillogás itt még nem ér véget. Egész évben, a La Croisette dizájner bárjai, divatüzletei és palotái gondoskodnak a város csillogásáról. A Ferrarik és Porschék megcsodálása, valamint a hírességek felfedezése az elegáns napozóágyakkal csíkos strandokon és a kikötőben lehorgonyzott hajó méretű jachtok fürkészése Cannes-ban örök időtöltés. De ahhoz, hogy magunkba szívjuk Cannes lelkét, Suquet meredek utcáin kell felmászni középkori várának maradványaihoz. A Carrée-torony tetejéről káprázatos panoráma nyílik az öbölre. Palais des Festivals et des Congrès – La Croisette nyugati végében található főbejáratához vezető 22 lépcsőn pózolni, szelfizni nélkülözhetetlen Cannes-i élmény. Az Allée des Étoiles du Cinémán (Mozi csillagok sétánya) 46 híresség kézlenyomata található a járdán; Meryl Streep kezével kezdődik a turisztikai iroda előtt. A Cannes-i turisztikai iroda szervez Palais des Festivals tárlatvezetést. La Croisette – az ikonikus bd de la Croisette (más néven La Croisette) mentén található, többcsillagos szállodák és divatüzletek a gazdagok és híresek védett területei lehetnek, de bárki élvezheti a pálmafás sétányt, melyen éjszaka is érdemes sétálni, amikor szikrázó fényekkel csillog. Gyönyörű kilátás nyílik a Baie de Cannes-ra és a közeli Estérel-hegységre, a tengerparti szállodapaloták pedig teljes, lenyűgöző art deco dicsőségükben kápráztatnak el. A legendás nevek közé tartozik a Martinez és a Carlton InterContinental, olyan illusztris vendégekkel, mint II. Miklós cár és VII. Edward brit király. Musée Bonnard – a kevésbé ismert művészeti múzeum színes állandó gyűjteményének gerincét Pierre Bonnard (1867–1947) neoimpresszionista festőművész, intenzív, élénk színeikről könnyen felismerhető munkái alkotják. A múzeum egy felújított villában kapott helyet, feltűnő kortárs bővítéssel. A múzeum Le Cannet domboldali külvárosában található, körülbelül 3 km-re északra Cannes belvárosától. Îles de Lérins – bár csak 20 percnyi hajóútra van, Cannes nyugodt szigetei távol vannak az őrjöngő tömegtől. Île Ste-Marguerite, ahol a titokzatos vasmaszkos embert a 17. század végén bebörtönözték, csontfehér strandjairól, eukaliptuszligeteiről és kis tengeri múzeumáról ismert. Az apró Île St-Honorat az 5. század óta kolostor; meglátogathatjuk a templomot és a kis kápolnákat, és sétálhatunk a szerzetesek szőlőiben. A hajók Cannes-ból indulnak a kikötő nyugati oldalán található quai des Îles-ból.

Fréjus – a városka látványossága aCathédrale de Fréjus, amely a régió egyik első gótikus épülete. A keresztelőkápolna az 5. századra nyúlik vissza, ez a legrégebbi a Provence régióban, és az egyik legrégebbi Franciaországban. Ebben az ősi, meroving stílusú keresztelőkápolnában ma is látható egy 5. századi keresztelőmedence, valamint római oszlopok. A kolostorok a 11. és 14. század között épültek: kettős korinthoszi oszlopokon nyugvó csúcsívek sora veszi körül a kis teraszt. A kolostorban ritka, 14. és 15. századi festett fa mennyezeti panelek láthatók. Az eredeti 1200 képkocka közül csak 500 maradt fenn.

Saint Tropez – a Côte d'Azur-i kirándulás alkalmával lehetetlen kihagyni Saint-Tropezt: egy igazi képeslap-kikötőt, ahol a jachtok pasztellszínű környezetben horgonyoznak. Az 1960-as évek óta élvezzük a sikkes és nyugodt bulihangulatot. Látnivalók: Musée de l’Annonciade– egy 16. századi kápolnában berendezett, a Saint-Tropez-ban dolgozó neves művészek festményeit bemutató múzeum. Vuillardnak, Bonnardnak és Maurice Denisnek (a magát „Nabisnak” nevezett csoport) van egy szobájuk. A fauvista gyűjtemény Derain és Matisse munkáit tartalmazza, akik 1904 nyarát töltötték itt. George Braque és Picasso is képviselteti magát. Citadelle de St-Tropez – 1602-ben épült, hogy megvédje a partot Spanyolországgal szemben. A fellegvár uralja a domboldalt, és a kilátás fantasztikus, csakúgy, mint a területen kóborló egzotikus pávák. A kazamaták adnak otthont a Musée de l'Histoire Maritime-nak (Tengerészeti Múzeum), egy interaktív múzeumnak, amely nyomon követi az emberiség történelmét a tengeren a halászat, a kereskedelem, a felfedezés, az utazás és a haditengerészet révén. Plage Tahiti (strand) – ez a híres nudista strand egyben egy csodálatos homokos tengerparti szakasz is, körülbelül 4 km-re délkeletre St-Tropeztől. Chapelle de la Miséricorde – a Fekete Bűnbánó Testvériség kápolnája a 17. században épült, és a Rue Gambetta utcában található, a tengerészcsaládok egykori negyedében. A Fekete Bűnbánó Testvériség küldetése a betegek meglátogatása és segítése, valamint a halottak szállítása volt. A különlegességek közé tartozik a kőajtó, valamint a harangtorony színes cserépüveges kupolájával. Église de St-Tropez – ez az olasz barokk stílusú, harangtoronnyal rendelkező templom 1784-ben épült egy régebbi, 16. századi templom maradványain. Az egyik legismertebb látnivaló Saint-Tropezben, fényes okker és földes sienna színű harangtornyával. Belül megcsodálhatjuk a 19. század elejére visszanyúló szobrokat és fafaragványokat, valamint Saint Tropez mellszobrát, amelyet minden évben felvonultatnak az utcákon a híres „Bravades” ünnepség idején. Vieux Port (Régi kikötő) – a kikötőben jachtok sorakoznak (az egyenruhás legénységük szorgalmasan súrolja őket), a látogatók pedig a festői régi kikötő rakpartjain sétálnak. A sable színű sorházak előtt egy 17. századi haditengerészeti hős: Bailli de Suffren szobra áll.

Bormes-les-Mimosas – a les Mimosas név III. Napóleon idejére nyúlik vissza, ő hozta a mimóza fákat 1867-ben Mexikóból. Bormes-les-Mimosas a kiindulópontja a mimóza útnak, mely egy 130 km turista útvonal a Côte d'Azur-ön, januártól március közepéig. Eredetileg Ausztráliából ered a sárga virágos akác növények virágzásának ünneplése.

Hyères – pálmafáiról ismert. A város magaslatán található Villa Noailles, egy fehér épület, Robert Mallet-Stevens építész munkája, és az 1920-as években épült. A történelmi műemlékként nyilvántartott Villa Noailles volt az otthona Charles és Marie-Laure de Noailles házaspárnak. Az itt található alkotások a 20. század avantgárd mozgalmáról tanúskodnak. A szomszédos Saint-Bernard park, amelyet „történelmi kertnek” neveznek, egzotikus növényzetnek ad otthont, és nagyszerű kilátást nyújt a Földközi-tengerre, és különösen a Hyères-félszigetre.

Arany-szigetek– Porquerolles szigetét érdemes kerékpárral bejárni: türkizkék vizű strandok, és a Carmignac Alapítvány lenyűgöző kortárs művészeti gyűjteménye egy gyönyörű villában az erdő szívében. Île de Port-Crosban csak sétálni lehet: az Arany-szigetek legvadabb szigete egy mesés nemzeti park szívében található, ahol bálnákat és delfineket lehet megfigyelni.

Camargue – ahol a Petit Rhône és a Grand Rhône találkozik a Földközi-tengerrel, ott található Camargue: 930 négyzetkilométer sansouire-k (sósíkságok), étangok (kis, sós vizű tavak) és mocsaras területek, mezőgazdasági területekkel tarkítva. Látnivalók: Parc Naturel Régional de Camargue – Camargue vizes élőhelyeinek többsége a 850 négyzetkilométeres Parc Naturel Régional de Camargue területéhez tartozik, amelyet 1970-ben hoztak létre, hogy megőrizzék a terület sérülékeny ökoszisztémáját. A park központja a Musée de la Camargue-ban található, közvetlenül Arles mellett. Domaine de la Palissade – ez a távoli természetvédelmi központ, amely Salin de Giraudtól 12 km-re délre található, fantasztikus kirándulásokat szervez 702 hektáros védett mocsaras területen, bozótos üvegfűn, virágzó tengeri levendulán (augusztusban) és lagúnákon gyalogosan és lóháton. Távcsővel és térképpel érdemes nekivágni a túráknak. Parc Ornithologique du Pont de Gau – a flamingók tucatjával láthatók Camargue-ban, de ez a park az egyik legjobb hely a sok más vándorló és szezonális faj megtekintéséhez is. A rezervátumban 7 kilométernyi ösvény található a madárlakók megtekintésére, valamint egy beteg és sérült madarak gondozási központ. Église des Stes-Maries – a Camargue-i ​​kereszténység lehetséges első helyén épült erődtemplom bizonytalan évjáratú, de valószínűleg a 12. századból származik. Zarándokok százait vonzza, hogy a Pèlerinage des Gitans idején tiszteljék Sara, a védőszentjük szobrát. Sara, valamint Marie-Salomé és Marie-Jacobé ereklyéi, amelyeket René király 1448-ban talált a kriptában, egy faládában vannak elrejtve, a kórus feletti kőfalban. Ne szabad kihagyni a panorámát a tetőteraszról.

 

KORZIKA – egy csodálatos szépségű sziget, amely elképesztően sokféle tájat, természeti tevékenységeket, mennyei strandokat, gazdag örökséget és hagyományokat kínál. Korzika a Földközi-tenger negyedik legnagyobb szigete (Szicília, Szardínia és Ciprus után). 170 km-re található Dél-Franciaországtól, 90 km-re Olaszországtól, és Szardíniától a 12 km-es Bonifacio-szoros választja el. Bár Korzikát még mindig Franciaország 22 régiójának egyikeként írják le, hivatalos státuszát 1991-ben „région”-ról „Collectivité territoriale à statut particulier”-re (különleges státuszú területi közösség) változtatták. Az egyedi besorolás nagyobb autonómiát biztosít Korzikának, mint a régióknak.

HAUTE-CORSE (FELSŐ-KORZIKA)

Bastia – Korzika északkeleti részén fekszik a város és a sziget látogatásához leggyakrabban Bastia a belépési pont, ide érkeznek a hajók és kompok a szárazföld felől. Bastia nyüzsgő város 50 000 lakossal, így a sziget második legnagyobb városa. Látnivalók: Place St. Nicolas – kellemes hely, ahol magunkba szívhatjuk Bastia mediterrán hangulatát, árnyas fáival és kávézóival pedig a város társadalmi központja. A Boulevard Paoli és a Rue César Campinchi a térrel párhuzamosan futó fő bevásárlóutcák. Az óváros a Place St Nicolastól délre fekszik, és körülveszi Bastia régi kikötőjét. A Citadella és a nyüzsgő kikötő melletti bárok és éttermek néznek rá. A régi kikötő mögötti utcákon sétálva megtaláljuk a Place du Marché-t, ahol minden reggel helyi termelői piac van. Palais des Gouverneurs (Kormányzósági Palota) – impozáns fellegvár, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a régi kikötőre és az öbölre. Korzika kormányzójának és püspökének székhelye volt János uralkodása alatt, ma a Néprajzi Múzeum található benne. Vieux Port – régi kikötő, amelyet ma a helyi halászok használnak. A kikötő körül ősi házak állnak, melyeket egykor halászcsaládok laktak. Église St-Jean Baptiste – Bastia fő katedrálisa és a Vieux Port nevezetessége, amely 1583-ból származik.

BASTIÁTÓL ÉSZAKRA

Cap Corse – a Korzika-fokon átvezető szép útvonal kiindulópontja is, egy sziget a szigeten belül, amely 40 kilométer hosszú ujjként nyúlik be a Földközi-tengerbe! Cap Corse nyugati részén keskeny utak kanyarognak egy drámaian fogazott partvonal felett, a nyugati falvak zord sziklákon helyezkednek el. A keleti oldal lankásabb, szelídebb a táj, több strand is található ezen a partszakaszon.

Nonza – Korzika északi csücskének egyik legszebb helye, és népszerű turista célpont. Kis történelmi központja szó szerint a 110 méter magasan a tenger fölé magasodó sziklafalra épült, amelyet a Genovai Köztársaság idejéből származó őrtorony ural. A kis falu többi része szorosan hozzásimul a sziklacsúcshoz, melyet egyik oldalról zöld dombok, másik három oldalról pedig a falu alatt morajló tenger határol és nyújt gyönyörű panorámát.

Saint-Florent – a félsziget túloldalán Bastiával átellenben fekszik a halászváros a sziget északi partján, amelyet genovai tornya, festői utcái és jachtokkal teli kikötője jellemez. A várost "kis Saint Tropez"-nak is becézik. A városban és a várostól nyugatra is találhatók eldugott homokos strandok, amelyek sziklás partokkal váltakoznak. Saint-Florent történelme hosszú múltra tekint vissza. A várost korábban Nebbio néven ismerték, és a 11. században épült a Nebbio katedrális (Cathédrale du Nebbio), a Pisai Köztársaság uralkodása alatt, és évszázadokon át Korzika egyik legfontosabb temploma volt. A központtól kb. 1,5 km-re található a kisebb templom. A Citadel du San Fiurenz a Genovai Köztársaság idején épült. Saint-Florent legszebb pontja azonban kétségkívül a kis halászkikötő mentén húzódó, éttermekkel teli sétány.

San Michele de Murato – Murato falu közelében, a hegyen található a román stílusú Szent Mihály-templom szokatlan homlokzattal. A San Michele-templom egyike azon kevés fennmaradt korzikai műemléknek, amely a Pisai Köztársaság uralma idejéből származik. A templom a klasszikus pisai román stílusban épült, hasonlóan a híres pisai székesegyházhoz. Az építkezés valószínűleg 1140 körül kezdődött, de a templomot csak 1280-ban szentelték fel. A homlokzatot díszítő minta kifejezetten aszimmetrikus, ami hozzájárul a templom egyediségéhez. A templom fehér carrarai márvány és szürkészöld szerpentin kövek felhasználásával készült.

BASTIÁTÓL DÉLRE

Castagniccia régió („kis gesztenyeliget”) – több mint 100 km²-en, elsősorban szelídgesztenye-erdők találhatók. A szigeten minden évben elfogyasztott vaddisznók közül sokat ezen a területen ejtenek el, de ennek ellenére a környék sok faluja ma már elhagyatott. Tiszta időben kilátás nyílik a toszkán szigetekre, esetenként az Alpok hófödte csúcsai is kivehetők. A régió legmagasabb csúcsa, a Monte San Petrone (1767 m) kihívásokkal teli túrát kínál, de a kilátás a tetejéről, Olaszország felé és vissza a Casaluna-völgybe, megéri az erőfeszítést.

Costa Verde – a hegyek és a tenger között elhelyezkedő Costa Verde 17 km-es aranyszínű homokos szakasszal büszkélkedhet, melynek fő üdülőhelye a Moriani Plage.

Étang de Chjurlinu-Biguglia – a sziget legnagyobb lagúnája és a vándormadarak menedékhelye. Több mint 100 faj figyelhető meg itt, míg La Marana strandja remek hely egy pihentető délutánhoz.

Morosaglia – Bastiától délnyugatra a sziget belsejében található a falu, ahol a Pasquale Paolinak szentelt múzeum állít emléket a haza atyjának, a korzikai nemzet tábornokának.

A ház a falu központjában, egykor a Paoli család otthona volt, akiket a régió feudális báróiként ismertek. A múzeumban portrék, szobrok, festmények, érmék és egyedi tárgyak gyűjteménye található, és 82 év történelmét öleli fel, 1725-től, Paoli születésétől egészen 1807-ben bekövetkezett haláláig, életét a csatákon és a száműzetésen keresztül mutatja be.

A múzeum szomszédságában van a kápolna, ahol a tábornok hamvait őrzik, valamint a tábla, amely egykor a londoni St Pancras Old Church-ben jelölte sírját. Paoli nemzetközi hírnévre tett szert. Voltaire, Rousseau, II. József császár, III. György angol király, XVI. Lajos, II. Katalin orosz és II. Frigyes porosz, valamint Washington tábornok elismeréssel adóztak tetteinek. A Westminster Abbey-ben, ahol a brit királyokat és királynőket koronázzák, mellszobra látható.

Corte – a sziget belsejében, a hegyek között található a kisváros, melyet a Citadella ural, ahol egy hagyományos Korzika múzeum gazdagítja a város történelmi és kulturális hírnevét.  

Cortéban van Korzika egyetlen egyeteme, az Università di Corsica Pasquale Paoli. Corte városát ma is Korzika nem hivatalos fővárosaként emlegetik. A városka emléket állít Napoleonnak és Paolinak is, valamint kóstolhatunk felvágottakat és sajtokat, természetesen gesztenye ízzel.

Calvi – festői kisvárosa a sziget észak-nyugati részén található. Gyönyörű tengerpartjával, történelmi központjával és nemzetközi repülőterével Calvi Korzika egyik legnépszerűbb úti célja. Calvi városa először a panorámával lep meg: egy fenyőerdővel védett hosszú strand, a rakpartok mentén szép kávézók és árnyékos sétálóutcák, és felettük a fellegvár magasodik. Látnivalók: Citadella – Calvi kikötője fölött, egy hegygerincen áll. A fellegvár ma is megmaradt falai koronázzák azt a sziklás hegyfokot, amelyen Calvi történelmi központja fekszik. A központot a 12. század óta falakkal vették körül a Genovai Köztársaság korzikai tagjai, és sikeresen visszavertek minden betolakodót. A fellegvár központját a 13. századi kis Keresztelő Szent János-székesegyház és a szűk, meredek, történelmi házakkal szegélyezett utcák uralják. Chapelle Notre-dame de la Serra – Calvi felett a dombon álló kápolna és a szobor a város ikonikus szimbólumává vált. 1479-ben épült a Chapelle Notre-dame de la Serra a Serra-i Szűzanya tiszteletére, a hozzá tartozó szobor pedig Szűz Máriát, a város védőszentjét ábrázolja.

L'Île-Rousse–Balagne – Haute-Corse mikrorégiója, amely a sziget északnyugati partján található, 22 településből áll. A „Korzika kertjének” becézett terület gazdag és termékeny hátországgal és erős pésztorhagyományokkal rendelkezik. L'Île-Rousse - Balagne területének nagy része a Korzikai Regionális Természeti Parkba integrálódott.

L'lle Rousse – egy nyugodt tengerparti város központi térrel, nyüzsgő kávézókkal, éttermekkel és fagylaltozókkal. Korzika egyik legmelegebb mikroklímájával, a várost körülvevő Balagne-hegyeknek köszönhetően. Napközben a város főtere megtelik pétanque-játékosokkal és pastiszt kortyolgató nézőkkel, míg a görög stílusú fedett piactéren és a kis butikokban nyüzsögnek a helyiek és a turisták. Meneküljön el a város nyüzsgése elől, és lazítson a három homokos strand egyikén, vagy kövesse a l'Ile de la Pietra genovai toronyhoz és a világítótoronyhoz vezető utat, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra.

CORSE-DU-SUD (Dél-Korzika)

Ajaccio – Korzika fővárosa és a sziget legnagyobb városa. Modern történetét Napóleon alakja uralja, aki a városban született. Jelenléte mindenütt ott van Ajaccióban, mégsem túlzóan. A város a sziget egyik legérdekesebb állomása, a szűk utcák és a szép, változatos építészet révén, különösen mesés a katedrális. Ajaccio gyönyörű kikötővel is rendelkezik, számos hajóval és jachttal, ami a Côte d'Azur hangulatát kölcsönzi a térségnek, valamint kivételesen enyhe éghajlattal, és rengeteg kávézóval, étteremmel és elegáns üzlettel büszkélkedhet. Látnivalók: Óváros – különösen elbűvölő, az ősi utcák északra és délre terülnek el a Place Fochtól, amely a régi kikötőből nyílik a tengerpartra. A Place de Gaulle a város központját alkotja. A Cours Napoléon elegáns butikokkal és sörözőkkel szegélyezett, és a stranddal párhuzamosan fut közel 2 km-en keresztül. Rengeteg látnivaló van, köztük Napóléon háza (Maison Bonaparte), a Musée Capitellu, a fellegvár és a Musée Fesch. A Route des Sanguinaires mentén elterülő tengerparti sétány kellemes hely a sétákhoz, és néhány gyönyörű strandhoz vezet, amelyek közül a legtávolabbi a legkevésbé zsúfolt. Bonaparte Napóleon múzeum – Bonaparte Napóleon 1769. augusztus 15-én született Ajaccioban. A házban, ahol született múzeumot rendeztek be, mely csodálatra méltó módon mutatja be a napóleoni eposzt a császár születésétől a Második Birodalomig. A legérdekesebb az úgynevezett „fülke” szoba, ahol Bonaparte utoljára szállt meg 1799-ben, miután visszatért az egyiptomi hadjáratról. Ajacciótól északnyugatra található a Bonaparte család egyik vidéki háza. A Les Millelli egy sima, 18. századi épület, csodálatos teraszos olajfaligettel, amely az öbölre néz.

Vero – Ajaccio-tól félóra található a „A Cupulatta” teknőspark, amely mintegy 150 különböző teknős- és teknősfajnak ad otthont.

Sagone-öböl – hosszú homokos strandok jellemzik Korzika legnagyobb öblét, a Sagone-öblöt, amely 40 km hosszan húzódik a nyugati parton Ajacciótól északra. Öt strandja a közelben remek kiindulópont egy pihentető tengerparti nyaraláshoz – a Plage de Pero a környék egyik leglátványosabb strandja. Cargèse az öböl legészakibb csücskében található, és egy bájos, szikla tetején fekvő falu szokatlan történelemmel és a görög Peloponnészoszhoz köthető felmenőkkel. Még ma is létezik katolikus és görög ortodox egyház, bár mindkettőt ugyanaz a lelkész vezeti. Az egész Sagone-öblöt (Korzika legnagyobb öblét) homokos strandok hosszú ívei jellemzik, amelyek Capo di Fenótól a Punto di Cargèse-ig húzódnak 40 km-en. Sagone délebbre fekszik, és vízisport-központként virágzik, míg Tiuccia a Liscia-öbölben található a legkeletibb bemélyedésnél, és három kisebb történelmi látnivalóval rendelkezik. Két 17. századi genovai őrtorony és a romos Castellu di Capraja. Ez a legvédettebb hely, és szép arany strandja van. Aullène ma egy viszonylag távoli falu a déli hegyek és csodálatos tájak között. Ma kevesebb, mint 200 állandó lakosa van, de egykor fontos hely volt, mielőtt a modern, gyorsabb tengerparti utak megépültek volna, az egyetlen útvonal volt, amely Ajaccióból Porto Vecchioba vezetett. Gesztenye- és fenyőerdőkkel körülvéve, remek hely a hegyek felfedezéséhez.

Scandola (tengeri és szárazföldi rezervátum),Calanques de Piana  – Ajaccio-tól északra,Korzika nyugati partvidéke az UNESCO Világörökség része, elképesztő biológiai diverzitással rendelkező védett öblök találhatók ezen a területen. Girolata elszigetelt faluja, és a tengerre néző Piana öböl, ahol a vörös porfír geológiai képződményei éles kontrasztban állnak a türkiz színű vízzel. Több túraútvonal és kilátóhely van a közelben, a leglátogatottabb helyek közé tartozik a Capo Rosso, Korzika legnyugatibb pontja, amely a Calanques de Piana része. A Vörös-fok a nevét a drámai megjelenésű sziklák vöröses színéről kapta, amely különösen naplementekor káprázatos.

Porto (Porto-Ota) – tengerparti üdülőhely a nyugati parton, kavicsos stranddal és szép kikötővel, üzletekkel, kávézókkal és éttermekkel. Porto a Calanques sziklaalakzatokhoz való kirándulás kiindulópontja. A Golfe du Porto öböl fölé magasodik az őrtorony, amelyet a genovaiak építettek a szaracén támadások elleni védelemre.

Filitosa, Site Préhistorique de Filitosa – aki érdeklődik a történelem iránt, annak feltétlenül el kell ide látogatnia. Ez a terület Korzika legjelentősebb őskori emlékhelye, megalitikus régészeti lelőhelye Filitosában, amely mindössze néhány kilométerre található Propriano üdülőhelytől. A régészeti leletek szerint a hely feltehetően i. e. 6000 körül, azaz a középső kőkorszak óta lakott. Filitosa utolsó ismert települése a rómaiak idején, a Kr. u. 4. század körül volt. A fő látványosság a több tucat 2-3 méter magas gránitmenhír, faragott arcú és páncélzatú oszlop. A menhirek valószínűleg i. e. 1500 körülről származnak.

Porticcio – egy nyüzsgő üdülőhely Ajaccio-tól délre, ahol rengeteg üzlet található, köztük sok kis szaküzlet, ahol helyi pástétomokat, szószokat és sajtokat árulnak. Porticcio nagy kiterjedésű homokos strandja szörfözéssel, csónakbérléssel, valamint számos egyéb vízi sporttal és tengerparti tevékenységgel várja a vendégeket.

Sartène – a korzikai városok közül a legkorzikaibbnak tartják, a magas épületek és szűk, macskaköves sikátorok, és hagyományai miatt. Sartène-ben élénken élnek a régi vallási hagyományok, Korzikán a leghíresebbek közé tartozik az U Catenacciu nagypénteki látványos körmenet a keresztúttal. Sartène-ben évszázadokon át nagyon erős hagyománya volt a vérbosszúnak is, amely abszurd méreteket öltött. A 19. században két család között egy kutya miatt kialakult vita kisebb polgárháborúvá fajult.

Bonifacio – csak egy rövid ugrásra Szardíniától, Korzika "végén" található Bonifacio erődvárosa. A 833-ban alapított Bonifacio gazdag történelme lenyűgöző. Elszigetelt fekvése a Korzika egyetlen mészkőfennsíkján magasodó sáncokkal időtlen varázst kölcsönöz a városnak. Úgy tűnik, hogy a fellegvár falai és az ősi házak a sziklákból nőnek ki. Alatta a körülbelül 100 méter széles természetes öböl egy nyüzsgő kikötőnek ad otthont. A Szardíniától mindössze 12 kilométerre fekvő város hangulatát tekintve egyértelműen inkább olasz, mint francia. Látnivalók: Genovai citadella – Bonifacio meghatározó épülete a hatalmas citadella, amely a fehér sziklákon magasodik a város fölé, innen stratégiai kilátás nyílik a tengerre. A 9. században, a Genovai Köztársaság idején épült, 1553-ban teljesen lerombolták, de aztán újjáépítették, és modernizálták. A citadella védi La Haute Ville (Felsőváros) egész történelmi központját. A kikötőből egy lépcsőpár vezet a fellegvárba: a St Roch és a Rastello. A citadella belsejében ma már a történelmi központ található, szűk, árnyas utcáival és kiváló éttermeivel. Kikötő – a szűk és védett kikötő bejáratát sziklák védik, a bejáratánál pedig a Madonetta világítótorony kínál fotótémát. Aragóniai király lépcsője – egész Korzika egyik leghíresebb látnivalója az Aragóniai király lépcsője (Escalier du Roi d'Aragon), amely mészkősziklába vájt, és 45°-os szögben ereszkedik le a történelmi központból szinte a tengerszintig. A legenda szerint a lépcsőt 1420-ban az aragóniai katonák az ostrom során egyetlen éjszaka alatt vájták a sziklába, de valójában a lépcsőt ferences szerzetesek építették több hónapon keresztül, és az volt a célja, hogy a kolostorból közvetlenül egy friss vizet tartalmazó barlangba jussanak. Összesen 187 lépcsőfok ereszkedik le alig néhány méterrel a tengerszint fölé, ahonnan egy vízszintes, mintegy 400 méter hosszú ösvényen lehet eljutni a ma már száraz barlangba.

Porto-Vecchio – a sziget déli részén található, és Korzika egyik legnagyobb üdülőhelye. Szintén egy rózsaszín porfír sziklákra ültetett fellegvár uralja, amely a 16. században megvédte a települést a barbár kalózoktól. Türkizkék vizével az öböl az egyik legtöbbet fotózott Korzikán. Genovai fellegvára pedig divatos megállóvá vált: nyüzsgő terek, boltíves átjárók és lépcsőházak között kávézók és butikok bújnak meg. A Porto-Vecchio környéki finom homokos, fehér strandok a leghíresebbek Korzikán.

Lavezzi-szigetek – ez a 23 paradicsomi szigetből álló szigetcsoport a Korzikát az olaszországi Szardíniától elválasztó Bonifacio-szorosban fekszik, és két fő szigete: a lakott Cavallo és a lakatlan Lavezzu. Finom homokos strandok, gránitsziklák, áttetsző vizek, színes tengerfenék (a szigetcsoport természetvédelmi terület), ez egy képeslapi környezet. Cavallo – Franciaország legdélebbi lakott helye Európában. Cavallo szigete nagyrészt magántulajdonban van, és bár nyilvánosan is megközelíthető, a strandok többsége luxusvillák vagy üdülőhelyek kapui mögött található. A Cavallo-sziget különösen népszerű azok körében, akik teljes nyugalomban, minden civilizációtól távol keresnek szállást. Lavezzu – bár lakatlan, ez a sziget a szigetcsoport fő turisztikai mágnese. A néhány hektáros sziget többnyire sziklás felszínét számos gyönyörű homokos strand tarkítja, távol a civilizációtól. A strandok kis csendes lagúnákban találhatók, kristálytiszta vízzel. Ide mindent vinni kell magunkkal, mert semmilyen szolgáltatás nem található a szigeten!